Mindkét írásjel jelentése alakzat, forma, esztétikailag éppúgy, mint az életerő és lendületesség szempontjából. A "Shisei" szó jelentése: az erőből, energiából fakadó testtartás.

A technika kivitelezésénél jelentkező stabilitásért egyrészről a testtartás szerkezete a felelős. Másrészről ez mindig vissza is hat a lelki állapotra.

A testtartás azonban nem statikusan rögzített. Az "Itto-ryu" kardvívó iskolában létezik egy fogalom, amelyet "felhő állásnak" ("Kumonokamae") neveznek. Egy felhő olybá tűnik, mintha határozott alakja lenne. Ha azonban mégis találkozik egy heggyel, körbezárja azt és elkezd zuhogni az eső, mennydörgés és villámlás zúdul rá. Éppen ugyanez történik, ha találkozom az ellenféllel.

A "Tanden" jelentése: "az elixír (gyógyítás, lényeg) erőtere". A fogalom a klasszikus kínai orvoslásból származik, és az emberi testen három energiaközpontot jelöl meg. Az "alsó tanden" a köldök alatt a test súlypontjában, a "középső tanden" a Solarplexus-ban, a "felső tanden" a fej közepén a szemek között található.

Ezen központok jelentősége a harcművészetek számára sokrétűek. Figyelünk például arra, hogy a "felső tanden" mindig függőlegesen kiegyenlített legyen az "alsó tanden" felett, ami automatikusan jó tartást ad. Éppúgy a légzés érzése is az "alsó tanden"-en alapuljon. Az energia érzete mindig alul rejlik. Így rendelnek az "Iging"-ben, a "Változások Könyvében" a tűz hexagrammájához alul és a vízéhez felül lényegesen több potenciált, mint a víz hexagrammájához alul és a tűzéhez felül. A tűz felmelegíti a vizet és az ebből eredő gőz munkát tud végezni.

A technikában összekötjük az alsó központunkat a partnert vezető ponttal pl. a kéznél, vagy a fejnél, és ezzel vezetjük a mozgást.

Az írásjelek jelentése: "belégzés és kilégzés". Érdekes a sorrend. A kilégzés fontos előkészülete a belégzésnek. A figyelemet ezért előbb a kilégzésre kellene fektetni. A "Jaki wo haku" gyakorlatban energikus kilégzés által megszabadítjuk magunkat a rossz "ki"-től.

A légzés általánosan a kapcsolat kialakításának eszköze. Egyesíti a testet és a szellemet. Egyesíti a mozgásomat a partnerével. A "Shinto" archaikus elképzelése szerint egyesíti az emberi "ki"-t az univerzum "ki"-jével. Ég és Föld az univerzum "ki"-jével áll egymással kapcsolatban, az ember ebbe a kapcsolatba a légzésen keresztül képes "bedolgozni" magát.

A (hasi) légzés arra is felhasználható, hogy az "alsó tanden"-ben az energiát termelje.

A technikában a helyes légzés gondoskodik a mozgás integrációjáról és lehetővé teszi a partner folymatos megdobását.

A "Riai" maga a logika az egyes technikákban. Minden harcművészet bizonyos logikus alapelvekre építi fel technikáit.

Az aikidóban egyesítem az érzetem által ("Ki") a mozgásomat a partnerével ("Aiki"), egyidejűleg megtöröm a tartását, szerkezetét ("Shisei") és ezzel az egyensúlyát ("Kuzushi") kibillentve végül egy rögzítés-, leszorítás- vagy dobástechnikát ("Waza") alkalmazok.

A technika hatékonysága a "Riai"-on alapszik, de ez minden más alapelv helyes alkalmazásától függ.

A "Tegatana" jelentése: "kardkéz". Ez az alapelv a tantrikus buddhizmus és a régi shinto rituális kéztartásából ered. Ezek a gyakorlatok erősítik a tenyér energiaközpontját (Rókyu) és jótékony hatással vannak az egész testre. Mindehhez a kéz gazdag idegvégződései szolgálnak alapul. Az egész hasonlóan működik, mint a reflexzónák masszázsa.

A "Tegatana" formája a "Kenin"-ből, a "Chinkonhó" egy kéztartásából, "Shinto" meditációs formából származik. Ennél a kezet összezárják: a mutatóujjat kinyújtják és minden más ujjat összezárnak. Ha kinyitjuk a kezünket, ebből a "Tóin" kéztartás adódik, amelynél minden ujj nyújtott, a mutató és középső ujj kissé szétnyitott, gyűrűs és kisujj kissé szétnyitott, valamint hüvelykujj is, így ezek három különböző irányba mutatnak. Ez a forma a szabályos a "Daito-ryu"-ban. Az aikidóban ez a forma kissé lazább, de az érzet ugyanaz.

A kardvívás művészetében is van egy hasonló koncepció. "Tenouchi"-nak nevezik - "ez a kéz belseje". Ebben az példában a kard tartásánál az egyes ujjakra jutó erőelosztás előírása mutatkozik meg. Az erő és az érzet a "Rókyu"-n alapszik.

A "Metsuke" jelentése: "a szemek helyzete". A tekintet irányának megtartása az energiával való összeköttetést eredményezi. Ha a tekintet nem fókuszált, akkor a periférikus figyelem megőrizhető.

A tekintet irányultságának hosszabb megtartása vagy a vizuális koncentráció (pl. egy gyertyalángra) sok meditációs formában bevett elem.

Az "Aiki" a "Daito Ryu" és minden ebből származó irányzatnak az alapelve, amelyekhez az aikidó is tartozik. Azonban megtalálhatjuk ezt a koncepciót a kardművészetben is pl. az "Itto-ryú"-ban, ami "Aizu"-ban a "Daito Ryu"-val összefüggésben állt.

Technikai síkon az "Aiki" jelentése a támadás ritmusával történő egyesülés. Ez képezi az alapját egy technika sikeres végrehajtásának. Alapvetően szükséges ehhez az érzékelés nyitottsága ("Munen muso" - "minden zavaró gondolattól mentes szabad állapot"), éppúgy a légzés ("Kokyu") a harci kiáltás ("Kiai") egységében. Azt mondják, hogy az "Aiki" és "Kiai" a belső, illetve a külső aspektusa ugyanannak a dolognak.

Pszichológiai síkon jelentése: a másik ember iránti empátia, érzékenység. Ezen a mechanizmuson alapszik az aikidó gyakorlása, a gyakorló saját személyiségét ezzel békessé alakítja.

Szelemi szinten végülis az "Aiki" vagy a "Takemusu Aiki" jelentése a belső egyesülés minden létezővel, a természettel, az eredettel, az egész univerzummal. Ez az egység sok keleti Hagyomány célja. A "Yoga" fogalma szintén erre utal.