Jaff Raji Aikidó és dojo ismertetője
Forrás:Az alábbi szövegrészek Jaff Raji honlapjáról származnak (http://www.aikido-budo-raji.com). A magam részéről nem találkoztam még olyan írásokkal, amelyek ennél hasznosabb vagy jobb bevezetést nyújtanának az AIKIDO tanulmányozásához, nem csak kezdőknek. A fordításokat Tóth Katának és Varga Beának köszönhetjük.
Gollob Szabolcs
Az AIKIDO, a harcművészet egyik egyre inkább elterjedt formája Franciaországban (ahol Japán után a második helyen a legnépszerűbb) csakúgy, mint az egész világon. Jelentős technikai gazdagsága miatt, gyakorlata és oktatása is egyénenként változhat. Kicsiknek és nagyoknak, férfiaknak és nőknek egyaránt lehetőséget nyújt egy nagyobb testi és lelki egyensúly eléréséhez, amely egy sokkal elmélyültebb önismeretnek köszönhető. Az Aikido a szamurájok által több évszázada űzött harci művészetek szintézisét képezi. A második világháborút megelőzően az Aikido csupán egy, a BUDO szakértőiből, azaz nemesekből, katonai vezetőkből és magas rangú személyiségekből álló elitréteg számára volt fenntartva, a nagyközönség elől rejtetten. A háború után az Aikido alapítója, Ueshiba Morihei mester úgy gondolta, a tant egész Japánban, sőt, az egész világon terjeszteni kell. Az Aikido központja (a Tokiói Aikikai Alapítvány) jelenleg unokája, Ueshiba Moriteru vezetése alatt áll. Franciaországba az Aikido 1951-ben Mochizuki Minoru, majd 1952-ben Abe Tadashi mestereknek köszönhetően érkezett meg. Európában 1964 óta az Aikido Tamura Nobuyoshi mester, az Alapító egyik közvetlen tanítványa, korunk egyik legkiemelkedőbb szakértőjének irányítása alatt fejlődik. Tamura sensei Európába érkezése óta Franciaországban él, ami nagy szerencse a francia Aikido számára. A mester jelenleg a Francia Aikido és Budo Szövetség (FFAB), valamint az Európai Aikido Szövetség (IAF) Technikai Vezetője.
Az AIKIDO szót három ideogramma alkotja:
- az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést.
- a KI többé-kevésbé lefordíthatatlan: ez az írásjel a rizsfőzés során felszálló gőzt jelképezi; így a levegőhöz, a gázhoz, a légzéshez, a megjelenéshez, az élő tevékenységhez, az életerőhöz kapcsolódik. Ennek a fogalomkörnek a kínai nyelvben a QI (Chi) a megfelelője, melyet az akupunktúrával gyógyítók nap mint nap manipulálnak a terápia során. A Ki lélegzetnek, életenergiának felel meg.
- a DO két részből álló, egy fejet, valamint az előre haladó mozgást ábrázoló ideogramma, mely egy járás közben az útját fürkésző emberként értelmezhető. Ezt általában ösvénynek, útnak, szakértelemnek, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.
Eszerint az Aikido leginkább ismert fordítása a következő:
Az energiák egyesítésének vagy egyesülésének útja.
Az Aikido, a XX. sz. folyamán Ueshiba Morihei (1883-1969) nagymester által megalkotott japán harci tan, amely a BUDO -- szó szerint a harcos, vagy a harc útja -- részét képezi. Ide sorolják a japán Harci Művészetek minden modern megjelenési formáját: a JUDO-t, a KARATE-DO-t, a KENDO-t (a kard útja) az IAIDO-t (a kard kirántásának útja) a KYUDOt (az íj útja), stb.
Az Aikidot egyre inkább, mint egy fontos harci tant, és nem mint harcművészetet határozzák meg. Ez a szemantikai megkülönböztetés azért lényeges, mert harcművészet alatt többnyire szükség esetén háborús helyzetben is használatos harci, katonai technikát értünk. Azzal együtt, hogy az Aikido gyakorlatilag harci technikákból származik, alapítójának elképzelése többek között egy harci szellemben történő, az egyéni lehetőségeket nem kizáró, a személyiségfejlődés elősegítésére hivatott eszköz megteremtése volt (ami nem mondható el az igen komoly fizikai erőnlétet megkövetelő, ténylegesen harci művészetekről). Az Alapító ezt így fogalmazta meg: "az Aikido célja nem a másik ember, hanem önmagunk hibáinak kijavítása. Ez pedig ne az egyén fizikai és spirituális pusztítását, inkább fejlesztését jelentse." Az Aikido gyakorlása így lehetővé válik bármilyen korú, bármilyen fizikai adottságokkal rendelkező ember részére; a gyakorlás során kifejtett erő intenzitása változhat a sportosnak mondott, magas szinten végzett intenzív gyakorlástól a szabadidős tevékenységig.
Az Aikidonak több gyakorlati formája létezik. Gyakorolhatják szabad kézzel vagy fegyverrel, egy vagy több, felfegyverzett vagy fegyvertelen ellenféllel szemben. Mindkét gyakorló lehet álló helyzetben vagy térdelő ülésben, illetve az egyik állhat, miközben a másik térdel. A támadás formái lehetnek megragadások vagy ütések. Az Aikido technikái dobásokból, kontrollokból és leszorításokból állnak. A különböző mozdulatok igen sokszor veszik igénybe a felső végtagok, a csukló, a könyök, a váll, valamint a gerincoszlop ízületeit. Az elhajított fél gyakran működik közre saját zuhanásában, hiszen a legtöbb esetben ez az egyetlen módja annak, hogy elkerülje az érintett ízület sérülését.
Az Aikidokák gyakran használnak fegyvereket: fából készült botot, kardot, kést. Ezek az eszközök nagyban elősegítik a használatukból eredeztethető technikák megértését. A fegyverek szerves részét képezik a gyakorlásnak, mivel a velük végzett technikák az elsajátítandó szabadkezes technikák forrásai. Használatuk javítja a testtartást, elősegíti a megfelelő támadási távolság kialakítását, a pontosságot, a koncentrációt és a centrum fogalmának megértését, mely utóbbi igen fontos szerepet tölt be az Aikidoban. Egészen röviden definiálva, a centrum tulajdonképpen egy stratégiai alapot képez, mely lehetővé teszi az Aikidokának, hogy a mozdulat középpontjában elhelyezkedve kontrollálhassa ellenfelét.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy az Aikidoban nincsenek ökölcsapások, így ki van zárva az ütésekkel járó fizikai stressz is.
AZ AIKIDO NEM ÖNVÉDELMI TECHNIKA
A harci művészetek legtöbbször, mint önvédelmi technikák kerülnek bemutatásra. Az Aikido esetében ez nem igaz. Önvédelem esetén van egy támadó és egy megtámadott, az Aikido gyakorlata és szellemisége viszont alapjaiban kizárja ezt a fajta szembeállítást. Az Aikido célja definíciójából eredően az egyesülés, nem pedig a szétválasztás. Ráadásul az önvédelem fogalma a megtámadott passzív, illetve késleltetett reakcióját feltételezi a támadóhoz képest. Technikailag ennek pontosan az ellenkezőjét kell tenni, azaz ellenőrzés alá vonni a támadót, mielőtt az bármit is kezdeményezne.
Létezik egy fokozatok szerinti (viszonylagos) hierarchia a 6-tól az 1. KYUig, majd a fekete övvel az 1-től a 8-ik DANig, ami azt jelzi, hogy a gyakorló milyen fejlettségi szintre jutott el az Aikido tanulmányozásában (néhány idős mesternek tiszteletbeli címként odaadományozták a 9. és 10. dant). A gyakorlás a DOJOban történik, ami szó szerint az "Út tanulmányozásának helyét" jelenti. A tan kizár bármiféle mérkőzést vagy versenyt. Egy edzés három fázisból áll:
1. Felkészülési fázis:
Ez a szakasz ténylegesen a felkészülésnek, és nem egyszerűen a bemelegítésnek felel meg. A felkészülés célja a test előkészítése az izmok aktiválására, ugyanakkor, és főként egyfajta pszichológiai felkészülés a harci jellegű tevékenység tanulmányozására. Másfelől, ebben a szakaszban tradícionális mozdulatokat is felfedezhetünk, melyek jelentős szereppel bírnak a japán kultúrában.
Figyelemre méltó tény, hogy, bár tisztán fizikai síkon, de számos nyújtással elősegített lazító mozdulatot a modern "stretching" (sportnyújtás) is újra felfedezett.
2. Az alaptechnikák és alkalmazásaik tanulásának szakasza.
3. Visszatérés a nyugalmi állapotba.
AZ AIKIDO ÉS MÁS HARCI MŰVÉSZETEK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK
AIKIDO ÉS JUDO
Az Aikidot a Judotól néhány technikai elv alapján különböztetjük meg:
Egy, a támadótól érkező lökés esetén a Judoka húz, az Aikidoka fordul. Amikor az ellenfél megránt, a Judoka lök, az Aikidoka belép. Az Aikidoban a megfelelő támadási távolság szabadkezes technikák esetében a Judoban és a Karatéban meglévő távolságok közt helyezkedik el, mivel egyaránt találunk megragadásokat és ütéseket. A harc módja a két fél közti távolság függvényében változik. Amikor a küzdő felek közvetlenül a ruházatot, vagy a partner valamely testrészét ragadják meg, a támadási távolság igen kicsi, ellenben amikor a támadást ökölcsapásokkal vagy rúgásokkal végzik, a felek egymástól nagyobb távolságra helyezkednek el. Végül pedig, igen jelentőssé válik a támadási távolság a két fél között, amikor fegyverekkel (karddal, bottal vagy tőrrel) gyakorolnak. Az Aikido gyakorlása közben a felek ezeket a távolságok a szituációnak leginkább megfelelő módon használják ki. A zuhanások intenzitása is változó. Az Aikidoban a már magasabb, fejlettebb szintet elért gyakorlók zuhanása látszólag borzasztó erőszakos, míg a teljesen kezdők, a gyerekek és idősek esetében ezek a zuhanások tökéletesen kontrolláltak, így ez utóbbiak semmiféle kockázatnak sincsenek kitéve.
AIKIDO ÉS KARATE
A KARATE elsősorban ökölcsapásokra és rúgásokra épül. Az ellenfelek közti távolság ennek megfelelően alakul, és az Aikidotól eltérően igen ritka a teljes test használata. Másrészről a KARATE, a JUDO és az IAIDO, mint annyi más japán harci művészet, tartalmaznak KATÁkat, vagyis olyan sztereotíp és elvileg megingathatatlan mozdulatok láncolatát, melyek támadási szituációkat ábrázolnak, és amelyeket tantól függően egy, illetve két személy hajt végre.
A KATA fogalma, amely a különböző BUDO ágazatokban fontos szerepet tölt be, az Aikidoban gyakorlatilag nem létezik; ez a tan ugyanis a folyamatos fejlődésről szól, úgy személyes, mint kollektív viszonylatban.
AZ AIKIDO ÉS A FIZIKAI KÉPESSÉGEK FEJLŐDÉSE
Fizikai síkon az Aikido megmozgat minden izomcsoportot, és teszi mindezt a szervek legtökéletesebb együttműködésében, valamint elősegíti a jobb- és baloldal majdhogynem tökéletes egyensúlyát, ami minden bizonnyal egy jobb lelki egyensúly alapja is.
A testtartás javulása elengedhetetlen a technikák minőségi kivitelezéséhez. Valószínűleg ez a magyarázata a lumbágósoknál tapasztalt jelentős javulásoknak, az ágyéktáji izmok megerősödésének köszönhetően.
A tartás javulása nagyon jó hatással van a légzésre is. A mozgások szintjének gyakori váltakozása (zuhanások, állás, talaj), és az Aikidoban gyakori térden történő mozgások hatással vannak az altáji aktivitásra, azaz megerősítik és ellazítják a lábakat; egyidejűleg a medence, ahol az ember gravitációs centruma -- a harcművészetekben "SEIKA-TANDEN"-nek (energiamező) nevezett pont -- helyezkedik el, jóval mozgékonyabbá és stabilabbá válik.
Fiziológiai szempontból az Aikido nyilvánvalóan javítja a légzést, amely lehetővé teszi gyakorlója számára, hogy megfelelően alkalmazkodhasson az edzés minden ritmusához. Az Aikido technikája nagyon komoly ízületi munkát kíván. Az Aikidoka szép fokozatosan növeli az ízületi feszítésekkel szembeni ellenállását, fokozza az ízületek mozgásának minőségét és hajlékonyságát, főként a vállak, az csukló, és a boka szintjén.
Az erő fogalma a megfelelő légzéssel összhangba hozott, a rendelkezésre álló energiák optimális kihasználásával fejlődik ki. Egy magabiztos, erős Aikidoka teljesítménye, miután kiiktatta a tanulási folyamat minden felesleges mozdulatát, és képes sokkal céltudatosabban használni izomcsoportjait, gyakran lepi meg a kezdőt.
A harci tan fogalma alapvetően feltételezi az ellenfélhez képest történő elmozdulást. Az Aikidoban több forma használatos az egyszerre több ellenféllel szembeni reakcióra. Ez a helyzet a test nagyfokú mozgékonyságát, elmozdulási képességét követeli meg, a különböző ellenfelek pozíciójának gyors kiértékelését követően. Ez a képesség függ a test térbeli érzékelésétől, valamint a koordináció funkcióitól.
Nagyon fontos kiemelni, hogy az Aikido jelentős előnyökkel járhat a koordinációs képességek javulása terén. A gyakorló a mozdulatokat mind jobbra, mind balra végrehajtja, ez pedig egy nagyon kiegyensúlyozott izommunkát eredményez.
Az Aikido elősegíti a gyermek pszichomotoros fejlődését, tekintve, hogy a viszonylagosan összetett helyzetek, állások a gyerekeket a testi sémák, az izomkontroll, a koordinációs készségek fejlesztésének oktató jellegű szituációiba helyezik.
Az Aikidonak, gyakorlói nagy jelentőséget tulajdonítanak a lazítás szempontjából. A különleges helyzet (öltözet, terminológia, hely, rítusok...) a mindennapi élettől való elszakadást jelenti. Számos Aikidoka számolt be alvásproblémái megszűnéséről, főként az elalvási nehézségeket említve. És sokak számára jelenti a hétköznapi stressz alóli feloldódás lehetőségét; számos gyakorló úgy ítéli meg, hogy az Aikido rendszeres, heti 2-3 alkalommal történő gyakorlásának köszönhetően újra kiegyensúlyozottá váltak.
Mint minden más fizika tevékenység esetében, itt is találkozhatunk teljes vagy végleges, és időleges, valamint a fokozatok szerinti és az intenzív gyakorlás esetére vonatkozó ellenjavallatokkal. Mindenesetre tisztán orvosi szemszögből az ellenjavallatok száma csekély, ami azzal magyarázható, hogy az Aikido gyakorlata egyénenkénti változtatás terén nagyon nagy szabadságot tesz lehetővé. Miután az Aikido nem versenysport, gyakorlását bármely életkorban elkezdhető, és hosszú távon folytatható. Más harcművészetekhez képest a gyakorlók átlagéletkora igen magas, és a folyamatos fejlődést lehetővé tévő pszichológiai előnyök is jelentősek. Az Alapító élete végéig, 86 éves koráig gyakorolta az Aikidot. Végezetül pedig a balesetek oly alacsony száma egy további indok, amiért az orvosok nem haboznak pácienseiknek az Aikidot ajánlani.
IRÁNYELVEK A GYAKORLÁSHOZ, AZAZ FELKÉSZÍTÉS AZ ETIKETTRE
Az AIKIDO egy olyan harcművészeti ág, melynek a ma általunk is gyakorolt formája, a II. világháború után forrott ki Japánban. Mindenesetre egyértelmű, hogy minden mai japán BUDO tulajdonképpen a japán történelemből meríti forrását. Mielőtt a japán nép átvette volna ezeket a harci hagyományokat, azok főleg az olyan régi önvédelmi technikákban és harcosi tradíciókban kiemelkedő országok sajátjai voltak, mint Kína és India. A japán nép alkalmazta és beépítette őket a saját kultúrájába és életmódjába. Japán sok évet élt meg háborúk és belviszályok közepette, egészen a TOKUGAWA-klán hatalomra jutásáig, amikor I. Tokugawa Ieyasu Shogun (legfőbb vezető) egyesítette az országot, és helyreállította a békét. Ez a béke majd' kétszázötven évig tartott.
Ez alatt az időszak alatt történt, hogy a harcművészetekben új fordulat következett be. A szamurájoknak, akik elsősorban katonák voltak egy újfajta életstílust írtak elő; ezek a magas rangú és nemes emberek ekkor kezdtek el érdeklődni a Művészet iránt, és művelni azt. Azonban, még erre az új érdeklődési körre teljesen ráhangolódva sem csökkent az az erőteljesség, amit a jóllehet háború hiányában, de a harci művészetek gyakorlásába fektetettek.
A költészet, a virágok, a zene, a tánc, a színház, a kalligráfia művészetének hatása... és a ZEN filozófiának befolyása kezdett beszivárogni ezeknek a harcosoknak a magatartásába. Úgy tűnt, hogy a harcművészet összefonódása egy másik, mondhatjuk civil művészettel, és egy bizonyos Etikett-fogalommal, lehetőséget nyújtott számukra harci étvágyuk átlényegítésére, hogy levezessék, sőt a mindennapokban hasznosítsák azt. Ráadásul, meglepően hatékony elegynek bizonyult az Egyén képzésére.
A II. Világháború után, hogy visszatérjünk korunkhoz, a BUJTUSTUk, háborús technikák világa átalakult BUDOvá, harci utakká. Aki útról beszél, azon "az Egyén átalakulása és egysége felé vezető utat" érti.
Az AIKIDO egyike a harci utaknak. Tekinthetjük, és miért is ne, egy tökéletes útnak.
A nyelvezete gazdag: technika, filozófia, életművészet. Részemről, mint gyakorló és oktató, mindennap felfedezem végtelen határait, valamint az áthelyeződését és áthatását a hétköznapokra.
Ebben az értelemben, az AIKIDO a XXI. század küszöbén hatékony segítség lehet az EMBER képzésében.
Napjaink átlag emberei, alapjában véve nem harcosok, nem küzdenek (eltekintve a hivatásos katonáktól). De, ha közelebbről szemügyre vesszük jelenlegi életünket, az is egy állandó küzdelemnek bizonyul. Nem azokról a háborúkról beszélek, melyek sajnos, napjainkban is pusztítanak a világban ... hanem a társadalmi harcról; folytonosan bizonyítani, küzdeni, versengeni kell, keresni, és megtalálni a helyünket, védekezni a mostani életritmus olyan káros hatásai és stresszei ellen, mint a betegségek, drogok, alkoholizmus, erőszak ... Ez egy valóságos, ámde belső háború!
Szeretném röviden bemutatni mi is lehet egy harcművészet értelme, a kifejezett küzdelmi szemponton túl, melyre a médiák és a versenyek gyakran károsan helyeznek túlzott hangsúlyt.
A BUDO, és ami minket illet az Aikido, nem verseny, hanem eszköz ahhoz, hogy igazán csiszolni tudjuk magunkat. Ez önmagunk újjáalakítása, érzelmeink újbóli próbatétele, gondolataink ismételt megkérdőjelezése; és mindez nagyon speciális körülmények között: a DOJOban...
Ez egy "újraszületés", amely elvezethet az "ismerethez".
Ismét megtanul az ember leülni, felállni, sőt állni. Ezután megtanul járni, mozgatni egyik, illetve mindkét lábát. Ekkor előjön a csípők vízszintes elhelyezkedése és a súlyközpontja; az ember kiegyengeti a gerincoszlopát, testének igazi merőleges tengelyét. Ezután megmozdulhat az egyik kar, a másik, majd mindkettő, a nyak és a fej, míg végül minden mozgásba lendül, és ami a legfontosabb ÖSSZHANGBAN...
A KÖZPONT fogalma nagyon fontos...
Röviden, tudatosan kell használnunk mindenegyes csontunkat, a csontvázunkat, ami egész testünk tartóoszlopa, ami pedig nem más, mint izmok, szervek, folyadék és levegő.
Ennek a megújult testnek hála az "EGYén" végre elkezdhet újból fejlődni.
A másokkal való kapcsolat először is a testbeszéddel alakul ki, figyeljük egymást és magunkat, helyezkedünk, megfogjuk egymást ott, ahol a legközelebb vagyunk a másikhoz. Amikor pedig a távolság megnövekszik, megpróbáljuk egy csapással elérni a másikat. Figyeljük saját magunkat, mozoghatunk-e? Van-e stabilitás, egyensúly? Igazán van-e testi szabadságunk? Kötöttségek nélkül?
A fogások vagy a csapások érzelmeket váltanak ki; feltörnek a negatív érzelmek, és egyben a pozitívak is, de azok kevésbé veszélyesek. Első megközelítésben a negatívakat kell ellenőrzés alá vonni és megzabolázni, ráébredni, hogy mennyire haszontalanok az életben, hogy egyáltalán nem termelnek a mozgáshoz és a másokkal történő kommunikációhoz szükséges energiát.
Ezután a pozitív érzelmeket is meg kell válogatni, mert közülük néhány a valóságban, álcázott negatív érzelem. Ezek sem hasznosak az egyén fejlődéséhez, sokszor megbújnak bókok, gratulációk, jutalmazások, címek, dicsőségek mögött, melyeket örömmel veszünk, de amikor túl sok jut belőlük, néhányak testében és fejében előhívják a vírust, olyan nevek alatt, mint büszkeség, kevélység, hiúság, önteltség, elbizakodottság, stb. Ezek az érzelmek se nem nagyszerűek, se nem alkotóerejűek. Úgy mondanám, hogy inkább megzavarják és gátolják a szellem működését...
Összefoglalva: a negatív érzelmek gátolják a test mozgásszabadságát, az ál-pozitívak pedig a szellemét.
S ugye ez az, amire igazán szüksége van az EMBERnek, hogy "itt és most" fejlődni tudjon?!
Egy biztos és szabad test, egy tiszta és szabad érzés, egy alkotóképes és szabad szellem...
Ezután össze kellene kapcsolnia a három központot, és egyetlen valódit kellene belőlük kovácsolni, végül pedig tartóssá kellene azt tennie ... "egy tartós súlyközponttá".
Ez az a pillanat, amikor az ember szabadnak nevezheti önmagát a szó legteljesebb értelmében. Legalábbis, ezt gondolom én, és meggyőződésem, hogy a BUDO egyik kiegészítő eszköze ennek a fejlődésnek.
Ekkor kezdődhet el egy igazi nevelés, és ekkor válik teljessé a REI SHIKI, az etikett jelentése.
Folytassuk ezt a tapasztalatot az AIKIDOn és más BUDOkon keresztül.
AZ ETIKETT EGYIK MEGVILÁGÍTÁSA
Ha belenézünk a szótárba (Petit Larousse, egynyelvű értelmező szótár), a minket érdeklő jelentéshez a legközelebb ez áll: elsőbbségi rend, szertartás és szokás egy udvarban, hivatásos fogadásokon... Szertartásos érintkezési formák magánszemélyek között.
Meglévő tapasztalataink alapján úgy tűnik, különböző etikettformák léteznek. Úgy tűnik, hogy minden táradalomnak, iskolának, csoportosulásnak, stb. megvannak a maga szabályai. Az etikett minden technikai vagy erkölcsi tartalom felett helyezkedik el, és amely nélkül semmiféle tanulás nem lenne lehetséges. Szorosan kapcsolódik minden egyes iskola nevelési céljaihoz. Kifejlődött, átalakult, és finomodott a történelem folyamán, legyen az akár háborús, vallási vagy társadalmi...
Az etikett abszolút értékben nem létezik.
A harcművészetekben, természetesen iskolák szerint, találhatunk közös formákat az etikettben. Az etikett, egészen egyszerűen, kifejezi a Tiszteletet és Udvariasságot: a hely, az oktató (Mester), haladóbb, vagy hasonló szintű edzőtársak iránt, tulajdonképpen mindaz iránt, ami a földön él és létezik. Az udvariasság egy tiszteletteljes viselkedésen és beszéden keresztül jut kifejezésre minden egyed és dolog iránt, és egy mindenki által ismert, közös gesztusrendszeren keresztül. Amint mondják, az etikett lehetővé teszi, hogy az ember megtalálja a pontos helyét a kifejezés mindegyik értelmezésében.
Valaha, lehetővé tette, hogy az ember megmentse az életét, megkímélje egy ellenséges közegben. Napjainkban, már nem tesszük kockára az életünket a DOJOban, de a munka lehet veszélyes, főleg ha nem vagyunk elővigyázatosak, technikák vagy bonyolult KATAk végrehajtása során. Az etikett ott van, hogy levezesse az agresszivitást és elkerüljük a túlkapásokat, főleg egy megterhelő munkanap után, amikor nagy szükségünk van arra, hogy kitomboljuk magunkat.
Az etikett megszabja egy edzés ritmusát. Az etikett lehetővé teszi az emberi kapcsolatokat és a párbeszédet. Az etikett lehetővé tesz egy mély összeszedettséget, és lecsillapítja az érzelmi állapotokat; emellett lehetőség egy nagyszerű testi újra-összpontosítás a gyakorló és a mai ember számára.
A DOJObeli gyakorlás és az etikett számunkra, jelenkori gyakorlók számára is lehetővé teszi lényünk igazi átalakítását.
DOJO - lehet, hogy ez egy ismeretlen kifejezés, azok számára, akik újak?
Meglátják, ez egy egyszerű és leegyszerűsített hely. Ez egy hely "önmagunk csiszolására". Ez az egyensúlykibillentés, és megkérdőjelezés helye. Itt fognak hagyni sok mindent magukból.
Ne féljenek ezek csupán felesleges és terjengős dolgok, amik hasonlóak az egy életen át felhalmozott vasgolyókhoz, melyek e pillanatban is ránk nehezednek: előítéletek, beállítottságok, negatív érzelmek ...
A DOJO, az AIKIDO és a BUDO (Harcművészetek) gyakorlása lehetővé teszi, egyedül személyiségük belefektetésén keresztül, LÉNYük újjáalakítását.
Először is el kell felejteni a megtanult dolgokat, hogy újra megtanulhassuk őket, és meg kell tanulni tanulni, hogy megtanulhassuk megismerni önmagunkat. Ez az AIKIDO és a BUDO célja. A feladat nem egyszerű, de bízzanak, főleg önmagukban.
Legyenek tudatában, az oknak az okoknak, melyek az Aikido felé vonzzák önöket, úgymint az önvédelem, fizikum, egészség, szellemiség, csoport, stb., és itt megkapják azt, amire szükségük van, elég egész egyszerűen csak őszintén gyakorolni. Nem kell élsportolónak, nagyon fiatalnak lenni, vagy heti 40 órában gyakorolni, de tudni kell, a rászánható idő keretein belül rendszeresnek lenni; ez az önök első feladata. Ennek nyomán az eredmények biztosan ki fognak hatni az önök életére, és ezek alapján képesek lesznek megítélni a saját fejlődésüket.
A DOJOban az én szerepem, hogy kiindulásképpen megmutassam és megtanítsam önöknek az AIKIDOt, ami lényegében a bázis technikák gyakorlásán, és azok fejlődésén keresztül történő fizikai edzés. Nem állítom, hogy időről-időre nem próbálom meg önöket a munka más szféráiban is eligazgatni, de a technika az AIKIDO alapvető eszköze, melynek célja az EMBER megértése és a Világegyetem törvényeinek alkalmazása a hétköznapokra.
A tan másik lényeges eszköze az önök TESTe, amely korunkban oly gyakran elfelejtett elem. Az "Önuralom" egy olyan munka eredménye, mely a "TESTen" keresztül, átlényegíti az "ÉRZELMET" és az "INTELLEKTUST".
Egyetlen pillanatig se habozzanak feltenni az önöket foglalkoztató kérdéseket, mindegyik már a Dojoban edző aikidoka segíthet önöknek. Számukra is nagyszerű lehetőség ez, hogy megpróbálják önöket a saját szintjüknek megfelelően felvilágosítani.
Most tehát, amikor a Dojoban lesznek, tudjanak megfigyelni, meghallgatni, leutánozni, odafigyelni... és a gyakorlás során menjenek oda a haladókhoz, akik irányítani fogják az önök első lépéseit. Nyugodjanak meg, egyáltalán nem lesznek a terhükre.
Jaff Raji