Történet · katák · a kard ismerete

Iaido tudástár

Az iaido háttere, a Muso Shinden Ryu hagyománya, katalistái és a japán kard részletes ismertetése egy helyen.

01 · Csendből születő mozdulat

Az iaidóról

Az iaidó és jodó csoportunk bemutatkozása - Az iaidó jelentése és célja - Az iaidó kialakulása és alapgondolata

Iaidó

Az iaidó és jodó csoportunk bemutatkozása

2005. májusától a Budó mélyebb megértésének céljából Iaidót (a japán kard kivonásnak és ezzel egyidejű vágásnak művészete) és 2009. júniusától Jodót (a bot művészete a szamuráj kardjával párosítva) is gyakorlunk, szintén nagy hangsúlyt fektetve azok önfejlesztő oldalára. Ehhez a Muso Shinden Ryu Iaidó iskolát, a Shinto Muso Ryu Jodó iskolát és Jaff Raji mester útmutatásait választottuk.
Ezek a régebbi, klasszikus iskolák segítséget nyújthatnak a harc művészetének mélyebb megértésében, és betölthetik a mai Aikidot bizonyos értelemben jellemző réseket. Ezért jelentenek hasznos kiegészítést a haladó gyakorlóknak (jelentős szerepük van a mozdulatok finomhangolásában, az iaitó /gyakorlókard/ használatának érzése pl. nem engedi meg a figyelem legkisebb elkalandozását sem, az apró mozdulatok jelentőségét kiemeli a hatékony-gazdaságosság tekintetében, az alapelvek használatának hasonlósága szembeötlő az aikidóban, jodóban és iaidóban, ez pozitívan hat mindhárom "közegben" az egyén fejlődésére stb.). Nem célunk az aikidó mellett csupán egy újabb, karddal és bottal történő "technikai és mozgáshalmaz" elsajátítása. A gyakorlással célunk az, hogy újabb lehetőségeket leljünk önmagunk tökéletesítésére, amelynek jótékony hatása, bizton reméljük, hogy a mindennapjainkban és az edzéseken is tükröződik.
Természetesen ezek az ágazatok nem kötelezőek mindenki számára; ugyanakkor akadhatnak olyanok is, akik nem érdeklődnek az Aikido iránt, és csak ezeket vagy csak egyiküket kívánják gyakorolni az iskolán belül. Az Iaidó és Jodó edzéseken csak felnőttek vehetnek részt. Oktató: Polgár András (EBRI Okuden). Szeretettel várunk minden kard és/vagy bot művészete iránt érdeklődőt.

Az iaidó jelentése és célja

Az iaidó, az egykori szamurájok fő tana, a kardrántással egyidejű vágás gyakorlata. Az iaidó a spontán és természetes mozdulatok művészete, amelyet egyedül, saját magunkkal szemben gyakorlunk, KATÁ-k (rögzített mozdulatsorok) formájában.
Az iaidó kifejezést, röviden, a kardrántás művészetének lehetne lefordítani. A kard kivonását (nukitsuke) az elképzelt ellenféllel szemben egy átmenet nélküli folyamatos mozgásban egy vagy több vágás (kiritsuke) vagy szúrás követi. Ezután a továbbiakban (chiburi) megszabadítjuk (szimbolikusan) az ellenfél vérétől a kardunkat és végül a pengét újra visszahelyezzük (noto) a kardhüvelybe.
Az iaidó ősi formáiban a kizárólagos cél az volt, hogy gyorsan, hatékonyan egy vagy több ellenfelet megöljenek, vagy legalább harcképtelenné tegyenek. A Muso Shinden Ryu Iaidóban napjainkban ezt az elképzelést más hozzáállás váltotta fel.
A kardot a személyes továbbfejlődés eszközeként használjuk fel. Az iaidó elsősorban egy mentális aktivitás, amely megköveteli, hogy a nyugalmat és koncentrációt, éberséget és tudatosságot az egyén, cselekvésében fejlessze és tökéletesítse.

Az iaidó kialakulása és alapgondolata

Tokugawa Ieyasu (1543-1616) a 17. század elejétől (1600 - sekigaharai csata, 1603 - Ieyasu shogunná válása) minden ellenségével szemben érvényesítette hatalmát és hosszú időre vége lett a Japánban zajló polgárháborúnak.
Az iaidó új formái és stílusai keletkeztek és keveredtek egymással. Csaknem mindegyik egy kiindulási szituáción alapult, amely abból állt, hogy valakit elküldtek egy másik helyszínre, hogy a házigazdát elfogja, vagy megölje. Gyakran megtörtént, hogy ezt úgymond nem hivatalosan, hanem a meglepetés erejét felhasználva tették meg pl. egy látogatás alatt. A vendég és a vendéglátó számára is veszélyes szituáció volt az, amikor a figyelmetlenség pillanatában egy hirtelen támadással járt valaki sikerrel, pl. a meghajlásnál, vagy a búcsúzásnál.
Abból a helyzetből, hogy eredetileg a felek egymással szemben ültek vezethető le az iaidó kanjija (írásjele).
A "suwaru" írásjegy annyit jelent, mint "ülni", vagy "ültetni". Ezt az írásjelet egyszerűsítették le később "iru"-vá. A "suwaru" első részének elhagyásán keresztül újonnan létrejött és manapság is használatos "i(ru)" annyit jelent, mint "jelen lenni", vagy "létezni". Az "ai" jel, az egymással szemben való üléssel összefüggésben hordozza jelentését.
"I-ai" kifejezést eredetileg tehát olyan technikák megnevezésére használjuk, amelyeket ülő (vagy térdelő) helyzetből kiindulva, vagy ezzel ellenkezőleg állásból hajtanak végre.
Napjainkban a következő jeleket használjuk:


I(ru) - jelen lenni, létezni

AI - figyelni, hozzá idomulni, össze illeni

DO - út, ösvény, tao

Sok régi technika először is csak rövid karddal (wakizashi) vagy hosszú tőrrel (tanto) volt megvalósítható, mivel a házakban, otthonokban a hosszú kard viselése nem volt megengedett. Később azonban áttértek a képzés alapjaiból kifolyólag, és mert az edzés mögötti alapgondolat is megváltozott arra, hogy a technikákat hosszú karddal gyakorolják, továbbá arra is, hogy napjainkban a kardot kizárólag csak az edzés céljaira használják.
Az "iai-jutsu"-ban, amely valós harci szituációk karddal történő elintézésére alakult ki, máshogy tanították a rövid kardos vagy két kardot használó technikákat, mint az "iai-do"-ban. A kardművészet tanulmányozásának eredeti motivációja abban rejlett, hogy hatékony technikákat tanuljanak meg, amelyek gyors és biztos módszert jelentettek arra, hogy egy (vagy több) ellenfelelt megöljenek.
Az iai-do napjainkban az önnevelés és a személyes továbbfejlődés célját szolgálja.


Forrás: EnShiro Dojo Salzburg, fordította: Polgár András

02 · Az iskola és története

Muso Shinden Ryu

A Muso Shinden Ryu Iaidó kialakulása és jelentése - A Muso Shinden Ryu Iaidó részletes története

Muso Shinden Ryu

A Muso Shinden Ryu Iaidó kialakulása és jelentése

Ahogy sok japán harcművészet, úgy az iaido is számtalan stílusirányzatra és iskolára tagolódik. Az iaidóban azonban a legtöbben egy legendás alapítóhoz, Hayashizaki Jinsuke Minamoto no Shigenobuhoz kapcsolják magukat, aki 1546-1621 között élhetett. Hayashizaki Shigenobu a mai iaidó atyjának tekinthető, de nem lenne helyes, ha azt mondanánk, hogy ő találta fel az iaidót. A kard kivonásának használatát valószínűleg a világon mindenütt oktatták mióta vívók különállóan léteztek, és léteznek Japánban is iaidó iskolák, amelyek történelme még messzebbre nyúlik vissza.
A legenda szerint 21 éves korában kerek 100 napot töltött el egy shintó szentélyben. Egy látomásból kifolyólag, ami álmában érte, kifejlesztette batto-technikáit. A batto azt jelenti, hogy a kard kivonása és az ellenfél levágása egyetlen folyamatos mozgással zajlik (a batto-jutsu a mai iaidó egyik előfutára). Hayashizaki Shigenobu stílusát "Shimmei Muso Ryu"-nak nevezte. A tanítványai később a nevet "Shin Muso Hayashizaki Ryu"-ra változtatták meg.
A Stílusirányzat később két ágra tagolódott, melyek a "Tanimura-ha" és a "Shimomura-ha" voltak. A "Tanimura-ha" irányzatot napjainkban "Muso Jikiden Eishin Ryu"-ként, a "Shimomura-ha" irányzatot "Muso Shinden Ryu"-ként ismerjük. Mindkét iskola nagyon hasonló, miként előzőleg is azok voltak.

Még ha a gyökerek oly távolra is nyúlnak vissza, a "Muso Shinden Ryu", ahogy ma ismerjük, csak a 20. században lett kifejlesztve. Nakayama Hakudo, aki életét a kardművészetek tanulmányozásának, az iaidónak és a kendónak szentelte, jutott el arra a meggyőződésre, hogy a régi harcművészeteknek új értelmet kell adni.
Túllépte azt az alapgondolatot, hogy a karddal való gyakorlást csupán gyakorlati alkalmazás előkészületének tekintse, inkább egy módszerként kezelte, amely a személyes továbbfejlődést szolgálhatja. A kard többé már nem csak egy eszköz volt arra, hogy az ellenfelelt levágjuk, hanem egy segítő eszköz arra, hogy a saját egónkat keresztülhasítsuk. Avégett, hogy messzemenőkig támogatta a tanítás mindenkivel szemben való nyitottságát, biztosította a művészet túlélését egy erősen megváltozott világban is.
Ő alakította ki a ma gyakorolt "Muso Shinden Ryu katá"-kat (meghatározott gyakorlatsorozatokat), amelyekbe a technikákat az "Omori Ryu"-ból és az "Eishin Ryu"-ból vette.
A katák 3 sorozatra tagolódnak, amelyek a "Shoden, Chuden és Okuden" megnevezéseket viselik.
A "Muso Shinden Ryu Iaido" írásjegyei a következőket jelentik:


MU - álom

SO - ötlet, gondolat

SHIN - Isten

DEN - átad, hagyományoz

RYU - stílus, iskola, áramlat, származás

I(ru) - jelen lenni, létezni

AI - figyelni, hozzá idomulni, össze illeni

DO - út, ösvény, tao

"Muso Shinden Ryu Iaido" tehát annyit tesz, mint: "egy iaido iskola, amelyet egy álomban megélt isteni látomásból fejlesztettek ki", vagy személyesebben kifejezve:
"Álmodtam egy isteni gondolatot és ebből született ez az iaidó iskola".
A név a "Muso Shinden Ryu Iaido" alapítójától Nakayama Hakudótól származik, aki az életét, mint említettük a kardművészet tanulmányozásának szentelte.

A Muso Shinden Ryu Iaidó részletes története

A történelmi hagyomány szerint egy Hayashizaki Jinsuke Shigenobu nevű szamuráj volt a megalkotója és létrehozója a Muso Shinden Ryu Iaido Ryu Ha-nak (iskolának).
Valószínű, hogy Jinsuke Shigenobu az akkori Saga tartományban született 1549-ben. Ebben a szüntelen háborús korszakban a fiatal Jinsuke, mint korábban minden fiatal szamuráj, nagy lendülettel tanulmányozta kora harcművészeteit.
Sajnos semmiféle megbízható adattal nem rendelkezünk azokról a Ryu Ha-któl és Senseiektől, akikhez tanulni járhatott. Ellenben, az biztos, hogy igencsak hamar gyakorolhatta a csatát a harctéren, amelyekből túl sok is volt ezekben az időkben.
Apja meggyilkolása után, akit meg akart bosszulni, 25 éves korában, első Japánban tett vándor útja során Musha Shugyo-ként Oshu tartományban, Okura faluban, a Kitamurayama-i körzetben tartózkodott és Hayashizaki templomában imádkozott Hayashi Myojin istenhez. Egy látomásában megjelent neki az isten, és felfedte előtte az iaidó valódi természetét és igazi értelmét. Így a Iaidó fontosságától, technikájától, és főleg filozófiai tartalmától átitatott Jinsuke, "az istenek ihletettje", felvette a Hayashizaki Jinsuke Shigenobu nevet, és a kínai Yin-Yang elmélet alapján lassan átalakította stílusát és kardforgató technikáját.
Jinsuke iskoláját Shinmei Muso Ryu Batto Jutsu-nak nevezte el. De néhány tanítványa hamar átkeresztelte Shin Muso Hayashizaki Ryu-ra. Mindkét név tisztán mutatja, hogy az iskola nem látott volna napvilágot "isteni közvetítés nélkül" - a Shinmei Muso és a Shin Muso szó szerint annyit jelent, hogy "istenek által", álomban ihletett.
A Jinsuke által kifejlesztett új stílus a kor többi iskolájától abban különbözött, hogy a kard útját inkább szellemi úton közelítette meg, s ebben egyebek között felfedezhetjük a híres Zen szerzetes, Takuan (1573-1645) hatását.
Később, második vándorútja során, 73 éves korában nyoma vész Jinsuke-nek.

Hayashizaki Jinsuke Shigenobu

A következő Soke: Tamiya Shigemasa tökéletesítette az eredeti stílust, és párhuzamosan megalkotta saját stílusát, a Tamiya Ryu-t, s igencsak ügyes és egész Japánban tisztelt Bushi-k sorát képezte ki.
A 3. Soke: Nagano Rosai, az 5. és 6. Soke: Arikawa Munetsogu és Ban no Nobusada, folytatták és kiegészítették Jinsuke iskoláját és tanításait.
A 7. Soke Hasegawa Chikara no Suke-ig, az iskola tanításában és formájában nagy változásokat hajtott végre.
Ő a 6. Soke-nak közvetlen tanítványa volt Edóban, 1717-1735 között. Úgy tűnik, Hasegawa ugyanolyan tehetséges és zseniális volt, mint Jinsuke. Igaz, itt is hiányoznak a részletek, de abban egyetértenek, hogy a Muso Jiki Den iskola 19. Soke-ja lett. Hasegawa saját iskolát alapított kiindulva Jinsuke stílusainak (Muso Shinden Ryu) és Onkeibo Chohen tanulmányozásából (Muso Jiki Den Ryu), valamint saját stílusából, kísérleteiből. Ezt az iskolát Muso Jiki Den Eishin Ryu-nak nevezte. Hasegawa zsenije kellett többek között ahhoz a felfedezéshez, hogy az Obi (öv) felső széle felé irányulva helyezzük el a kardot élével felfelé. Így egyetlen gyors mozdulattal, egy időben lehetett kardot rántani és lesújtani az ellenfélre. Ez egy igen fontos részlet volt, mikor a szamuráj életéről vagy haláláról volt szó, s a másodperc tört része döntött, hogy gyorsabban vagy lassabban mozdul, mint az ellenfél.
A 8. Soke: Arai Kyonobu kapcsolta Hasegawa tanításait a Jinsuke irányvonalhoz, az ő tanítványa volt a 9. Soke, Hayashi Morimasa. Jinsuke stílusát, valamint a Shinkage Ryu stílusát tanította meg neki, mely utóbbit azután Omori Rokurouzaemon Masamitsu irányítása alatt tökéletesített.
Masamitsu a Ken-Jutsu professzora volt, a Shinkage iskolában (a Ken-Jutsu régi japán vívásmód, innen ered a kendo). Ebben az időben, mikor ugyan a nagy kardot, a Katana-t nem volt szabad használni az otthonokban, - de nem is létezett térdelő pozícióból kiinduló technika (seiza), amelyeket belső terekben használni lehetett volna -, Masamitsu megalkotott, kidolgozott és rögzített 11 mozdulatot (10-et térden, 1-et állva), melyeket oktatni kezdett, majd átadta őket Hayashi Morimasa-nak, az eredeti iskola 9. Soke-jának.
Hayashi Seisho, a 10. Soke valószínűleg Hayashi Morimasa fia volt. Ő az eredeti iskola Seiza-formáit (térdelő-technikák) folytatta, és a Jinsuke irányvonala szerinti Iaidó oktatást.
Oguro Kyokatsu, a 11. Soke szintén Masamitsu-tanítvány volt.
Ő utána szakadás jött létre, két ágazat látott napvilágot, melyek párhuzamosak voltak egymással. A fő ágazat, (a Shimomura Ha) a 12. Soke-nak Matsuyoshi Hisanari-t, majd 13.-nak Yamakawa Yukio-t választotta meg. A másik ágazat a Tanimura Ha nevet kapta.
A fő ágazat, a Shimomura Ha 14. Soké-ja Soke, Shimomura Sadamasa Moichi volt. Az ő személyes értékei, harcászati minősége és saját stílusa, a Shimomura Ha-t az Iaidó legreprezentatívabb és legfontosabb ágává tették.
A 15. Soke Hosokawa Yoshimasa (1847-1922) volt a modern Iaidó eljövendő szellemében újítóként fellépő Nakayama Hakudo (1869-1958) egyik mestere. Ő azután a Shimomura Ha ágazat iskolájának 16. Soke-ja lett.
A fő ágazat 16. Soke-ja, Nakayama Hakudo, a modern iaidó valódi megújítója és leírója. Ő Ishikawa tartományban született. Gyerekkora óta szüntelenül edzett, maximalista volt. Már ekkor tanulmányozta és gyakorolta az Omori Ryu-t, és a Muraken Ryu-t, nem beszélve a Batto Jutsu, a Ken Jutsu és a Kendo tanulmányozásáról.
Amióta Hasegawa Eishin, az edoi 7. Soke leutazott és visszament Tosa tartományba, ahonnan származott (Japán déli részére), azóta ezen a területen, a kard útjának művészete kivirágzott, és az ezekben a tartományokban élő ultrakonzervatív és hagyománypárti szamuráj családok alapját képezte.
Amikor Nakayama Hakudo úgy döntött, hogy még tovább tökéletesíti a Iaidó-t és tanulmányait, arra gondolt, hogy Tosa tartományban megy, ezért Itagaki Taisuke (1837-1915), a Shindo Munen-bol (Shindo Munen Ryu) volt az, aki bemutatta őt a Tosai mestereknek. De Yukimune Sadayoshi mester, akitől Nakayama Hakudo tanulni akart, nem fogadta el tanítványának, mert nem tosai származású volt, és nem is tartozott a déli családokhoz.
Ekkor, Nakayama a lelke mélyén a halálra gondolt és épp vissza akart térni Tokyo-ba, amikor a Tanimura Ha ágazat késobbi 17 Soke-ja, Oe Masamichi azt mondta neki, "Holnaptól kezdve 4-5 napon át bemutatókat tartok. A sempai-om ugyan megtiltotta, hogy tanítsalak, de bármikor eljöhetsz megnézni a bemutatóimat, és jegyzetelhetsz."

Oe Masamichi hanshi

Masamichi valószínűleg gondolkodni és tanulnivalót akart adni Nakayama-nak, aki ez után a közjáték után, másodszor is Tosa-ba jött. Ekkor sikerült tanítványként a Shimomura Ha-ág leendő 15. Soke-jához, Hosokawa Yoshimasa-hoz kerülnie. Tanult Moritomo Torumi mester keze alatt is, aki a párhuzamos Tanimura Ha ágban található, Goto Seiryo és Oe Masamichi között.
Végül mégis tanult Yukimune Sadayoshi-nál is, aki - ugyan tudta, hogy Nakayama nem tartozik a tosai családok közé - visszavonta szavait, látván komolyságát, alkalmazkodását és kitartását. Masamichi volt az, aki az akkortájt Tosában tanított és gyakorolt összes eltérő stílus újracsoportosítását és összehangolását kezdeményezte, és o javasolta a Muso Jiki Den Eishin Ryu nevet, amelyet azután az összes mester elfogadott. Ebben a korban (Taisho, 1812-1926) ő volt az, aki megalkotta, formálisan és hivatalosan is összeállította a Tanimura Ha-ág 11 Omori Rokuro Muzaemon Masamitsu-féle technikáját (térdelo helyzetben). A Shimomura Ha ág is belevette a Seiza technikákat a tanításaiba. Maga Nakayama Hakudo alkotott egy 12.-et, hogy reprezentálja ötletét, és a iaidó-ról az o globális látomását: az Inyoushintai-t. Ezt a 12-ik technikát az egyik legügyesebb tanítványának, Yamatsuta Jiyukitchi-nek adta át.
A katáknak ezen fokozata (11 vagy 12 forma) a Shoden (Omori Ryu, Seiza No Bu), vagy az elsőfokú tanítás nevet vette fel. A Muso Jiki Den Eishin iskola Iaidójának igazi alapja, Kihon-ja (alaptechnika).
Oe Masamichi, Nakayama Hakudo, valamint néhány más mester (Hosokawa, Morimoto) új alapokon, az előző Muso Jiki Den Eishin technikák mellett 10 technikát dolgozott ki, hogy megalkossák és kidolgozzák a 2. fokozat, vagy Chuden tanítását. Ezt a 10 technikát és gyorsan fejlődő variációit Iai-hizában (fél térden ülve, jobb térd felemelve) hajtják végre.
A 3. fokozat 2 részre van osztva, és Iai-hizában kell végrehajtani az első sorozatot, ami 8 katát jelent. Tachi-ban a 10 következő katát (állva), majd 3 db kata Seiza-ban, s ennél befejeztük a 2. sorozatot. Ezt követi a 3. kata sorozat, melyeket párban végzünk, s amelyek 9, 10 és 7 katából állnak, ezek a számok és ezek a sorozatok változnak áganként. Ezt a harmadik fokozatú tanítást Okuden-nek (végső tanítás) nevezik, s közvetlenül a Hayashizaki Jinsuke Shigenobu-irányvonalból indult technikákból ered: Okuden, Oku Iai No Bu, Iai Waza az I. részben, a II. részben Okuden, Oku Iai No Bu, Tachi Waza (álló technikák), a páros technikák pedig átveszik az álló és az ülő technikákat.
Nakayama Hakudo, amikor visszatért Tokyo-ba, és különféle tanulmányok, edzések során finomította stílusát és gyakorlatát, saját stílusát Iaidó-nak nevezte el. 1930 körül Muso Shinden Ryu Batto Jutsu-ra, majd véglegesen Muso Shinden Ryu Iaidó-ra változott a név.
Ez a végleges elnevezés csak Nakayama Hakudo utolsó éveiben lett igen népszerű és elterjedt, amikor ő és tanítványai bemutatókat, kurzusokat tartottak. Ők tették híressé a modern Iaidó-t, melyet akkor már Japán-szerte gyakoroltak.

_

Nakayama Hakudo hanshi (1873-1958)

Napjainkban a szakértők azt mondják, hogy a fő ág, a Shimomura Ha, a Muso Shinden Ryu őrévé lett, a Tanimura Ha, a másik ág, pedig a Muso Jiki Den Eishin Ryu-é. Ugyan Nakayama nem nevezett ki hivatalosan utódot, Soke-t, de egyes Sensei-ek, volt tanítványok, Danzaki Tomoaki hanshi-ra (9. dan) adták le voksukat, aki a Japán Iaidó szövetség elnöke. Őt tartják a Muso Shinden Ryu Iaidó Ryu jelenlegi és eljövendő Soke-jának.

Danzaki Tomoaki hanshi (1906-2003)

Mások Hashimoto Toyo hanshi-t, Nakayama Sensei tanítványai közül a leghűbbet és legtehetségesebbet gondolják a 18. Soke-nak. Ez utóbbiak a jelenlegi 19. Soke-nak Saito Isamu hanshi-t tartják. Nakayama Hakudo volt eddig Japánban az egyetlen olyan mester, aki a japán kard útjával, kapcsolatos zsenialitásával elnyerte a hanshi büszke címet Iaidó-ban, Kendo-ban és Jodo-ban is.
Okada Morihiro hanshi (1893-1984) előbb tanítványa, majd kollégája lett Nakayama-nak Kendo-ban, Hashimoto Toyo-nak pedig Iaidóban lett közvetlen tanítványa.
Okada Morihiro hanshi mester lett azután Iaidó-ban, Kendo-ban, Ken-Jutsu-ban és Jodo-ban is. Hosszú éveken át mestere és mintája volt tanítványainak, egészen haláláig. Okada Morihiro iaidójában lehetett leginkább meglelni a legendás Nakayama Hakudo hanshi stílusát.

_

Okada Morihiro hanshi (1893-1984)


Forrás: EnShiro Dojo Salzburg, fordította: Polgár András
Harmónia Budo Sport Egyesület Iaido és Battodo Szakosztály
Képek: http://skbu.cz/bojova-umeni/zbrane/iaido-cesta-harmonickeho-byti/, http://chidokan.tripod.com/id8.html, http://www.taifushin.com/tfsnews.html, Senshin Dojo - St. ALBAN DE ROCHE

03 · Shoden, Chuden és Okuden

Katák

Shoden - Chuden - Okuden - Tachi uchi no kurai

Kata sorozatok

(kiejtés: ts-c, ch-cs, z-dz, j-dzs, y-j, sh-s, s-sz, w-v)

SHODEN - első szint

Ezek a katák az Omori Ryuból származnak és a 18. században kerültek a gyakorlatok közé. Minden kata (egy kivételével) seizaból (sarokülésből) indul. Ezeknek a katáknak a célja egy biztos technikai alap megformálása az edzések elkezdésekor.
Omori Ryu (Shoden):
1. Shohatto (sho - kezdet, az első; hatsu - keletkezés, kezdés; to (katana) - kard)
2. Sato (sa (hidari) - balra; to (katana) - kard)
3. Uto (u (migi) - jobbra; to (katana) - kard)
4. Atarito (to (ateru, ataru) - találkozni, összetalálkozni; to (katana) - kard)
5. Inyo Shintai (in - negatív, rejtettség, árnyék, titok; yo - pozitív, férfi, nap, Yang; shin (susu) - továbbhaladni; tai (shirizo) - visszahúzódni)
6. Ryuto (ryu (nagareru) - áramlat, stílus, iskola, to (katana) - kard)
7. Junto (jun - sor, sorrend; to (katana) - kard)
8. Gyakuto (gyaku - fordított; to (katana) - kard)
9. Seichuto (sei (ikioi) - erő, hatalom, energia, életerő; chu (naka) - közép, egész; to (katana) - kard)
10. Koranto (ko (tora, take) - egy név; ran - polgárháború, felkelés, káosz; to (katana) - kard)
11. Gyakute Inyo Shintai (gyaku - fordított; shu (te, ta) - kéz; in - negatív, rejtettség, árnyék, titok; yo - pozitív, férfi, nap, Yang; shin (susu) - továbbhaladni; tai (shirizo) - visszahúzódni)
12. Batto (batsu (nuku) - kivonni, eltávolítani, ki/elengedni, felülmúlni, meghódítani; to (katana) - kard)

Omori

CHUDEN - középső szint

Ezt a szintet Hidenobu vagy Eishin irányzatnak is nevezik. A 10. kata kivételével minden forma egy régies ülőhelyzetből (tate-hiza) indul (bal behajlított lábon ülve, a jobb lábfej a bal térd mellett vagy könnyedén előtte helyezkedik el).
A katák valószínűleg a régi technikák összefoglalásai, amelyeket Hasegawa Hidenobu dolgozott ki, a modernebb igények kielégítésére (H.H. a Tokugawa család Nagoya-ágának tisztviselője volt).
Hasegawa Eishin Ryu (Chuden):
1. Yoko Gumo (vízszintes felleg)
2. Tora Issoku (tigris egy lépése)
3. Inazuma (villámlás)
4. Uki Gumo (úszó felleg)
5. Yama Shita Oroshi (lesújtó vihar)
6. Iwanami (szikla és hullám)
7. Uroku Gaeshi (leválasztás)
8. Nami Kaeshi (utóhatás)
9. Taki Otoshi (vízesés)
10. Nuki Uchi (Váratlan támadás. 'Joi uchi'-nak is nevezik /a nagyúr által elrendelt megtorlás/. Talán egy nagyon gyakori "merénylet" lehetett.)

Omori

OKUDEN - "titkos, rejtett" szint

Ezeket a formákat Oku-iainak is nevezik. Az "Oku" annyit tesz, mint titkos, ami feltehetően annyit jelent, hogy ezeket a technikákat a saját iskolán kívül sehol nem mutatták be. Minthogy itt a legrégebbi és a legkorábbi Hayashizaki Shigenobu technikáknak való megfelelésről van szó, ezeket mindenkor különleges gondossággal kell kezelni.
A formagyakorlatok két csoportra oszthatók: ülőkre és állókra.
Ülve (Tate Hiza):
1. Kasumi (A név jelentése: 'köd'. Az ellenfél szemben helyezkedik el. A formagyakorlat először vízszintesen vág az ellenfél szemeire, hogy elvakítsa, majd függőlegesen a fejre / Vagy: az első két mozdulat teret hoz létre a távoli célpont elérésére.)
2. Sune Gakkoi (A térd védése. Elsőként a térdet védi az ellenfél támadásától, majd ezután következik a visszavágás.)
3. Towaki (Az egyik ellenfél hátul, a másik elől. Először hátra támad, majd előre.)
4. Tozume (Két ellenfél ül előttünk. Egyenként vágjuk le őket.)
5. Shiho Giri (Négy irányú vágás, körbe. Négyen vesznek körül. Először hátra, majd az oldalakra vágsz. Végül előre.)
6. Tanashita (Bújj a penge alá, majd csússzanj ki és támadj.)
7. Ryo Zume (Hasonló a Tanashitához. Ne vágj, hanem szúrj.)
8. Tora Bashiri (A tigris rohama. Állj fel, rohamozd az előtted lévőt, vonulj vissza, majd vágj újra.)

Omori

Állva (Tachi Waza):
1. Yuki Zure (Oldalról kísérnek. Két ellenfél vesz körül oldalról, együtt sétáltok. Talán le akarnak tartóztatni, megszöksz.)
2. Tsure Dachi (Együtt mentek. Egy ellenfél elől jobbra, másik hátul balra.)
3. Soma Kuri (Folyamatos támadások. Forgasd a kardod, hogy szétzúzd a körülőtted lévő ellenfeleket.)
4. Sodome (Támadások egymás után. Az ellenfelek egymás után érkeznek egy sorban egy keskeny ösvényen.)
5. Shinobu (Titkos támadás. 'Yama uchi'-nak is nevezik (támadás a sötétben). Ó, hát micsoda tisztességtelen technika is ez! Az ellenfeledet hátulról közelíted meg a sötétben, lassan, csendben, a kardod hegyével a talajra koppintassz, hogy eltereld a figyelmét, majd az ellentétes oldalról támadsz.)
6. Yuki Chigai (Összeütköző támadás. Két ellenfél érkezik veled egy vonalban, amkor beszorítanak, előszőr hátra szúrsz, majd előre vágsz.)
7. Sodesuri Gaeshi (Áthatolni a tömegen. Megtalálod a célpontot a tömegben az utcán. Kivonod a kardod, majd áthatolsz a tömegen, végül eléred az ellenfeled és levágod.)
8. Monnyu (Áthaladás a kapun. Lehajolsz, szúrással fogadod az első ellenfelet, majd vágással a többit.)
9. Kabezoe (A falnál. Az ellenfél felett fal található, mely megakadályozza, hogy a kardot körbe mozgassa.)
10. Uke Nagashi (Fogadni és visszairányítani az ellenfél támadását.)
11. Itomagoi (3 forma) (Búcsú. Búcsúzáskor hirtelen kardot rántassz, majd függőlegesen az ellenfél fejét leszorítod, majd egy ütemben levágod, mielőtt észrevenné, mi is történt. Ez a forma a 'nukiuchi' változata. Az első formánál kicsit hajolj meg, a másodiknál kissé mélyebben, a harmadiknál egész mélyen, hogy a meghajlás szinte teljesen elrejtse a kardrántás mozdulatát az ellenfél elől.)

Omori

Tachi uchi no kurai - Páros formagyakorlatok bokkennel

ippon me: Deai
nihon me: Tsuke komi
sanbon me: Ukenagashi
yonhon me: Ukekomi
gohon me: Tuski kage
roppon me: Suigetsu to
nanahon me: Doku myo ken
hachihon me: Zetsu myo ken
kyuhon me: Shin myo ken
juppon me: Uchikomi


Forrás: EnShiro Dojo Salzburg, fordította: Polgár András
képek: Fédération européenne de Iaido / European Iaido Federation (FEI/EIF)

04 · Felépítés és nomenklatúra

A kard

A penge formájának evolúciója évszázadonként - Bokken a különféle iskolákban - A penge formái - A kardhegy formái - A mune formái - A shinogi formái - A nakago formái - A yasuri-me formái

A kard

A penge formájának evolúciója évszázadonként

Bokken a különféle iskolákban

A penge formái

A kardhegy formái

A mune formái

A shinogi formái

A nakago formái

A yasuri-me formái

Iaitó nomenclatura


Forrás: EnShiro Dojo Salzburg

05 · Fejlődés és vizsgák

Technikai szabályok

1. Bevezetés - 2. A fejlődés folyamata - 3. Vizsgák

A FEI (Fédération Européenne de Iai - Európai Iai Szövetség) technikai szabályzata

1. Bevezetés

A FEI javaslata szerint a japán kard tanulmányozásának három síkon kell folynia:
1. Tandoku renshu: a kata-k gyakorlása valódi karddal (katana) vagy gyakorló karddal (iaito)
2. Sotai renshu: kenjutsu gyakorlás fakarddal (bokken, bokuto vagy tachi)
3. Tameshigiri: a valódi vágás gyakorlása valódi karddal (katana), valódi célponton
Ez a három különböző megközelítés lehetővé teszi a tanítványok (Shugyosha) számára, hogy a japán kard művészetének egészébe betekintést nyerjenek.

1.1. A kata-k gyakorlása

A kata-kat gyakorolhatjuk valódi vagy gyakorló karddal (Katana, Iaito). A Iai-nak számtalan irányzata van, régiek, modernek, látványközpontúak, harci vagy éppen tanításra alkalmas irányzatok. A FEI munkája alapjául egyszerű, letisztult technikái miatt a Muso Shinden Ryu irányzatot fogadta el, mely a XVII. század elején alakult ki, és 1933-ban vált hivatalossá. A tisztán harci jelleg erős visszaszorítása lehetőséget adott a Shugyosha-nak arra, hogy figyelmét a természetes mozdulatokra összpontosítsa, előtérbe helyezve ezáltal, hogy a legyőzhetetlen, varázslatos technikák keresése helyett saját magával foglalkozzon. Az irányzat oktatási értéke magában az egyszerűségében rejlik, mivel a letisztult technikák felnagyítva emelik ki a testtartásnak és a mozdulatok összehangoltságának legapróbb hibáit is.
A Muso Shinden Ryu-nak négy különálló része van:
1. Shoden (más néven Omori Ryu): 12 kata-ból áll, Seiza pozícióban (mindkét térd a földön)
2. Chuden (más néven Eishin Ryu vagy Hasegawa Ryu): 10 kata-ból áll, Tatehiza pozícióban (az egyik térd felemelve a talajról)
3. Okuden Tachi-Iai: 10 kata-ból áll, álló pozícióban, melyet még 3 kata követ
4. Okuden Suwari-Iai: Tatehiza pozícióban
* SHODEN (kezdő szint) OMORI RYU 12 kata
* CHUDEN (haladó szint) HASEGAWA EISHIN RYU 10 kata
* OKUDEN (magas szint) OKU Iai 21 kata

1.2. Más irányzatok tanulmányozása

Mivel a karddal való bánásmód alapismereteinek átadására a Muso Shinden Ryu a közös alap, a FEI arra ösztönzi a haladó tanítványokat, hogy ismereteik bővítése céljából más irányzatokat* is tanulmányozzanak. Az irányzatok között az adott pillanatnak megfelelően szabadon lehet választani. Szövetségünk természetesen szívesen látja a más irányzatot követő tanítványokat, ha úgy kívánják, feltéve, hogy a Muso Shinden Ryu tanulmányozására összpontosítanak. Támogatjuk, hogy bemutassák saját stílusukat a bemutatókon (Embu) vagy más alkalmakkor, ezenfelül bíztatjuk őket arra is, hogy táborokat szervezzenek saját vezetésükkel vagy mesterük irányítása alatt, ahol a FEI haladó Shugyosha-inak alkalma nyílik látókörük szélesítésére egy másik stílus megismerése által.
*Kivéve azokat az irányzatokat, melyeknek mesterei (Soke) a japán kulturális örökség iránti tiszteletből hivatalosan és egyértelműen megtiltották irányzatuk dojo-n vagy Japánon kívüli terjesztését. Viszont a történelmi háttérrel nem rendelkező, ezáltal természetes módon az újnak számító irányzatok közé sorolt iskolák tanulhatnak a FEI keretein belül.

1.3. A Kenjutsu gyakorlása

Az egyedül végzett gyakorlást az ellenféllel szemben végzett páros bokken gyakorlatok nélkülözhetetlen dimenzióval egészítik ki. A páros gyakorlatok bizonyos fogalmakat -mint a távolság-időzítés (Ma-ai), a ritmus (Sei-to-Do), az energiák összehangolása (Ki-awase), a ritmus megtörése (Ki-hazushi), a "lélekjelenlét" (Zanshin), vagy a Ki-ai- más megvilágításba helyeznek; ezeket sokkal konkrétabban lehet így gyakorolni, mint a Iai gyakorlás során.
A FEI nem fogadott el hivatalosan egyetlen irányzatot sem a páros gyakorlásra vonatkozóan, de támogatja az Aikiken gyakorlatokat, mivel ezekben nagy számban megtalálhatók az alapvető mozdulatok, és más stílusokkal ellentétben az Aikiken viszonylag elterjedt Európában. A tanártól függően azonban más irányzatok alapján is folyhat a Kenjutsu gyakorlása, melynek célja, hogy a Shugyosha megirmerje a páros gyakorlást, párhuzamosan a Iai gyakorlatokkal.

1.4. A valódi vágás gyakorlása

A Iai gyakorlatok hagyományos, valóságszerű jellegének megőrzésére törekedve a FEI támogatja a valódi vágás (Tameshigiri) gyakorlását. A Shugyosha tudása gazdagodni fog, ha Tameshigiri-t gyakorol, hogy tökéletesítse a kard tartását (Te no Uchi), a pozíciókat (Shisei), a vágás szögeit és az erőhatások alkalmazását, valamint hogy megismerje a valódi tárgy átvágásából adódó különbségeket. Ezért a FEI minden csoportjának a szükséges pénzösszeg összegyűjtése után gondoskodnia kell egy igazi penge beszerzéséről, melyet évente több alkalommal a csoport azon tagjainak a rendelkezésére bocsátanak, akik elérték a megfelelő szintet ahhoz, hogy ez a gyakorlás a hasznukra váljon.
A Tameshigiri egy nagyon hasznos gyakorlási forma, melyet speciális táborokban, évente két-három alkalommal lehet végezni. A kardvágás gyakorlására szervezett alkalmakkor egy felelős személy vigyáz a szigorú biztonsági szabályok betartására. Mindenkinek a vágást megkísérlő személy mögött kell tartózkodni. Egy jól felszerelt elsősegély-csomagnak kell rendelkezésre állnia, és komoly balesetek esetére biztosítani kell a gyors elszállítás lehetőségét. Minden Shugyosa-nak gondoskodnia kell saját biztosításáról. Természetes, hogy egy gyakorló, akinél kard van, és kizárólag a vágásra figyel, szabadon átadhatja magát a vágásnak olyan intenzitással, ahogyan szeretné.
A vágás célpontja általában felfüggesztett kötél, különböző vastagságú bambusz vagy nád, illetve feltekert, összekötözött és előzetesen beáztatott gyékény lehet.

2. A fejlődés folyamata

A fejlődés folyamata a gyakorlás intenzitásától függ, ezért a FEI elég rugalmas az alábbi periódusok időtartamát illetően. Fontos azonban, hogy a fejlődés az alábbi sémát kövesse, olyan ritmusban, amit a tanár vagy az egyedül gyakorló Shugyosha megválaszt. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az egyes tanulási szintekhez szükséges érettség nem a gyakorlással töltött, hanem az eltelt idő függvénye. Általános felfogás, hogy a kitartó gyakorlás felgyorsítja a Iai mesteri tudásszintjének elérését. A FEI véleménye szerint azonban ez az elképzelés mindenképpen pontosításra szorul: el kell telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy a Shugyosha -személyiségének a mindennapos tevékenységekkel összefüggő fejlődésével párhuzamosan- feldolgozza magában a tanultakat.

2.1. Az első év

Ruházat (Keikogi)
A gyakorlóruha a felsőrészből (Uwagi), a Hakama-ból és az övből (Obi) áll. A Keikogi-t többé-kevésbé előírt módon, de mindenképpen úgy kell viselni, hogy ne lazuljon meg a gyakorlás során. A hakama alatt lehet nadrágot (Zubon) hordani, illetve nőknek ajánlott a trikó viselése az Uwagi alatt.

Etikett (Dojo Reishi)
A dojo (az út gyakorlásának helye) nem tornaterem. A dojo-ban úgy kell viselkednünk, hogy ezzel megadjuk a tiszteletet a japán harcművészeti hagyományoknak. A tanárok és a régebbi tanítványok a megfelelő módon továbbadják ennek a viselkedésnek a szabályait, ahogy ők is megismerték azelőtt.

Nevezéktan
A kard nevezéktanát japán nyelven kell megtanulni, hiszen bizonyos kifejezéseket nem lehet lefordítani. A kard a Iai tanulmányozásának központi eleme, természetes tehát, hogy a Shugyosha-nak alaposan meg kell ismernie magát a tanulás eszközét, párhuzamosan annak használatával. Ezek az alapismeretek fokozatosan sajátíthatók el, egészen a kardkészítés technikájáig.
(A FEI szoros kapcsolatot tart fenn a tradicionális fémmegmunkálással foglalkozó kutatócsoporttal (Group de Recherche sur la Métallurgie Traditionelle), melyet M.T.Shewan irányít, aki kiterjedt tanulmányokat folytatott a kardkészítés területén.)
A japán kard ismeretének három területe van:
1. nevezéktan
2. történelmi és esztétikai értékelés
3. kardkészítés, kovácsművészet

Alaptechnikák (Kihon)

a. A kard kirántása (Nukitsuke)
A kezdőknek sokszor ismételve kell gyakorolni ezt a mozdulatot, minden szögben, minden szinten, minden irányban. A Nukitsuke-t az edzés elején, felkészülésként kell gyakorolni, egy kézzel (Katate Nuki) vagy két kézzel (Ryote Nuki) Az alapvető követelmények között a következő irányok szerepelnek:
* vízszintes vágás (Yokoguruma)
* függőleges vágás (Shomen Uchi)
* átlós, jobb oldali vágás (Migi Kesagiri)
* átlós, bal oldali vágás (Hidari Kesagiri)
* lentről felfelé irányuló vágás (Gyaku Kesagiri)
* szúrás (Tsuki)

b. A vágás (Kiritsuke)
A gyakorlást a nyolc irányú vágással (Happo-giri) kell elkezdeni, egy helyben állva vagy forgásban, különböző szinteken, bal és jobb lábbal egyaránt, különböző lépésekkel. Hasonlóan fontos a folyamatosan ismételt vágások (Suburi) gyakorlása is.

c. A vér eltávolítása (Chiburi)
A Chiburi-nak többféle formáját ajánlatos elsajátítani, de a Muso Shinden Ryu-ban elfogadott változat ehhez nélkülözhetetlen alap.

d. A kard elrakása (Noto)
A Noto-t szintén fontos többféle szögben gyakorolni. Ezt a mozdulatot különösen nagy gonddal kell gyakorolni, mert ha rosszul sajátítjuk el, igazi kard használatakor komoly sérülésekhez vezethet.
Párhuzamosan az alapok elsajátításával a tanítvány megismeri az első sorozat (Shoden) első kata-ját (Sho Hatto). Ajánlatos ezt az alaptechnikát kitartóan tökéletesíteni, hogy a további technikákban ne legyen sok javítanivaló. Amikor a kezdő tanítvány viszonylag jól elsajátította a Sho Hatto-t, további három technikát (Sato, Uto és Atarito) ismerhet meg oly módon, hogy ezáltal képes legyen gyakorolni a Sho Hatto-t négy irányban.
Heti két edzést feltételezve az ismertetett tanulási folyamat elegendő ahhoz, hogy a Iai tanulmányozásának első évét kitöltse. Ha a tanítvány ennél többet gyakorol, még további technikákat is megismerhet ez idő alatt.

2.2. A második év

Ebben az időszakban átadott ismeretanyag:
* a kard nevezéktanának elmélyítése
* az alaptechnikák további gyakorlása
* a Reishiki fogalmainak mélyebb megismerése
* az első sorozatba (Shoden) tartozó technikák összességének megismerése
Amikor a tanítvány megismerte az utolsó kata-t (Batto), vissza kell térni a sorozat egészére, hogy részletekbe menően korrigálni lehessen az olyan alapfogalmakat, mint a kontroll (Kime), a pozíció (Shisei), a tekintet (Metsuke), a technikák sorrendje (Junjo) stb. Ezzel párhuzamosan a kata-kat párban, bokken-nel is gyakorolni kell, hogy a kezdő tanítvány tisztán lássa azokat a helyzeteket, melyek -szimbolikusan bár, de- előfordulnak az első sorozatban.
Amint a Shugyosha megismerte a Shoden egészét, főként az alaptechnikákra korlátozva elkezdheti a Kenjutsu gyakorlását, a távolságra (Ma-ai), a kard vágásra alkalmas részének (Monouchi) használatára és a helyváltoztatásra (Tai Sabaki) helyezve a hangsúlyt. Ebben az időszakban hasznos lehet a Tameshigiri gyakorlása, amennyiben van erre alkalom.

2.3. A harmadik év

Ez az év arra szolgál, hogy a Shugyosha feldolgozza magában az előző két év munkáját. Egyértelműen az a jó, ha a Shugyosha ezalatt egyáltalán nem ismer meg új technikát. A tanítványnak saját magával kell szembeszállnia. Az újdonság varázsa eltűnt, egyedül találja magát egy olyan munkával, mely először egyhangú, és neki igyekeznie kell, hogy érdekessé tegye azt. Ez a "sivatagi utazás" -mely gyakran választóvonal jellegű-, mindenképpen szükséges a Shugyosha számára ahhoz, hogy az első két évben szerzett ismeretei kikristályosodhassanak.
Ebben a stádiumban a technikai finomítások jellege elvontabbá válik. A hangsúlyt a ritmusra (Sei to Do), a lélekjelenlétre (Zanshin) és a dojo-beli munkával szemben tanúsított magatartásra kell helyezni. Ez az az időszak, amikor a Shugyosha először tapasztalja meg a "tiszta lélek kikovácsolódásának" folyamatát (Seishin Tanren). Ezzel párhuzamosan lehet egy kicsit többet foglalkozni a Kenjutsu gyakorlásával, ez betölti az új technikák hiánya miatt érzett űrt.
A harmadik év végén a Shugyosha jelentkezhet vizsgára. Ha a munkája kiváló, és intenzíven gyakorol, számára Shodan fokozta adható. A vizsgáztatók első kyu (Ikkyu) fokozatot is adhatnak, ha a tanítvány munkája kielégítő, de még nem érte el a mesteri szintet. Az Ikkyu fokozatot úgy tekintik, mint a Shodan előtti felkészülési lépcsőt. A Shugyosha a vizsga során megismert hibáinak tudatában hatékonyabban készülhet a Shodan fokozat megszerzésére.

2.4. A negyedik év

Amikor a Shugyosha megszerezte a Shodan fokozatot, megismerheti a következő sorozatot (Chuden vagy Hasegawa vagy Eishin Ryu). Egész év alatt ennek a tíz technikának a tanulására kell összpontosítania. Munkája során először magát a formát kell elsajátítania, majd a Shoden sorozatban megszerzett precizitás megtartásával el kell érnie egy bizonyos könnyed folyamatosságot, ami megerősíti a sorozat technikáinak természetét. Ezzel együtt állandóan tökéletesíteni kell az alaptechnikákat, és a Shoden technikáit már nem gyakorolni kell, hanem inkább gyakorlottá válni bennük. Úgyszintén folytatni kell a Kenjutsu tanulmányokat, melyeknek ugyanezt a fejlődési utat kell követniük. A Tameshigiri időnkénti gyakorlása szükségszerűvé válik.

2.5. Az ötödik év

A Chuden sorozatot kell addig ismételni, amíg a legfontosabb elemek kikristályosodnak. Ezzel együtt a Kenjutsu és a Tameshigiri gyakorlása is fokozható. Ha a Shugyosha elég intenzíven gyakorol, megismerhet egy másik Iai irányzatot ebben az időszakban, mely elég hosszú ahhoz, hogy a Shugyosha képes legyen emellett a szükséges mértékben a Chuden sorozatra összpontosítani. Ennek az évnek a végén a tanítvány megkísérelheti a Nidan fokozat megszerzését.

2.6. A hatodik év

Ebben az évben el lehet kezdeni az Okuden tanulmányozását. A Shugyosha feladata ebben az időszakban az, hogy minden technikában megőrizze a Shoden mechanikus precizitását és a Chuden folyamatos ritmusát, de ugyanakkor a mozdulatainak végrehajtása tükrözze a Tameshigiri és a Suburi gyakorlása során szerzett képességeit is. Különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a test, a fegyver és az energia tökéletes összehangolására (Ki-Ken-Tai).
Az Okuden az összes eddigi munka kiteljesedése, végső eredménye, és ennek fizikai és technikai síkon ugyanúgy tükröződnie kell, mint mentálisan (Shin-Gi-Tai). A Shugyosha fizikai adottságaitól függően a tanulást a talajon és az álló helyzetben végzett sorozattal (Suwari Iai és Tachi Iai) egyaránt el lehet kezdeni, a munka alapelve mindkét esetben azonos.

2.7. A hetedik év

A tanítvány feladata az Okuden sorozat ismétlése a technikák kikristályosodásának céljából. Ebben a stádiumban hasznos párhuzamot vonni az eddig megtanult különböző sorozatok között, illetve elérni az egyes sorozatok sajátosságainak kihangsúlyozását, ezáltal a fejlődés menete tökéletesen megérthető. Ezzel egy időben a Kenjutsu és a Tameshigiri gyakorlásának ugyancsak egy kiegyensúlyozott technikai szintet, az alapok tökéletes ismeretét és a végrehajtás valódi könnyedségét kell eredményeznie.

2.8. A nyolcadik év

Ekkorra a Iai gyakorlása által a Shugyosha-nak egy felelősségteljes és kiegyensúlyozott személyiséggé kell formálódnia, aki képes arra technikailag, hogy bármely más Iai irányzatot befogadjon olyan megkülönböztető rálátással, amivel egy kezdő nem rendelkezhet. Minthogy a tanulási folyamat befejeződött, már csak gyakorolnia kell a tudását mindennapi életének részeként, és kihasználnia annak számtalan jótékony hatását, nem elfeledkezve azokról, akik követik őt segítő tanácsai nyomán, kitartó gyakorlását példaként tekintve. Ettől az időtől fogva a Shugyosha elkezdi megtanulni, hogy hogyan lehet átadni másoknak azt a tudást, amit neki adtak át azelőtt. Mivel már van mit átadnia, most meg kell tanulnia, hogy miképpen tudja ezt megtenni.

3. Vizsgák

A FEI a fejlődés szempontjából nem tulajdonít jelentőséget a vizsgának, de úgy véli, hogy egy vizsgán való részvétel mindenképpen hasznos lehet a Shugyosha-k számára, akiknek ezáltal lehetőségük nyílik a Iai gyakorlására a megszokottól eltérő körülmények között. A vizsga előnye, hogy láthatóvá teszi a Shugyosha számára valódi lehetőségeit, kontrollját, valamint érzelmi szilárdságát. A vizsgáztatók szempontjából a vizsga jó lehetőség arra, hogy a tanítvány munkáját külön megfigyelhessék, hogy jobban kijavíthassák azt, hogy új irányvonalat adhassanak a gyakorlásnak, és hogy jobban megismerjék a Shugyosha-t.
A FEI azt ajánlja, hogy minden vizsga egy Chuden és két Shoden oktató előtt történjen. A Shugyosha magatartását éppúgy figyelembe veszik az elbírálás során, mint technikai tudását. Az esetleges javításokat közvetlenül a vizsga után mondják el, és az eredményt is ekkor teszik közzé.


Forrás: Magyarországi Raji Budo Iskola - Tenjinchi Dojo, fordította: Gollob Szabolcs
Kapcsolódó link: Fédération européenne de Iaido / European Iaido Federation (FEI/EIF)