Shinto Muso Ryu

Shinto Muso Ryu Jodo története
(Pascal Krieger: Jodo, the way of the stick című könyve alapján)

A Shinto Muso Ryu közel 400 évvel ezelőtt jött létre 1605-ben. Alapítója egy Muso Gonnosuke Katsukichi nevű harcos volt, aki először az Iizasa Choisai Ienao által alapított Tenshin Shoden Katori Shinto Ryuban tanult, ahol Menkyot ért el, azaz az iskolára vonatkozó tanítási engedélyt kapott. Muso Gonnosuke szintén tanulmányozta a Kashima Jikishin Kage Ryut, amelyet Matsumoto Bizen no Kami alapított. Ahogy mondják, elsajátította az Ichi no tachi alapelveit (titkait), amelyek ennek a hagyománynak az alapjait képezték.
A legenda szerint Muso Gonnosuke a Keicho periódus (1596 - 1614) elején Edoba ( a mai Tokyo) utazott, ahol számos vívóval mérte össze tudását, és sohasem veszített. Egy napon Miyamoto Musashi volt az ellenfele, aki a japán történelem valószínűleg legismertebb harcosa, akinek Juji dome technikájára elől nem tudott menekülni. Ez a mozdulat Musashi Niten Ichi Ryu iskolájának egyik titka volt, és tulajdonképpen az ellefél kardjának blokkolását jelenti, ahol a rövid és hosszú kardok "X" alakot formáznak.

Mivel legyőzték, Gonnosuke az országot körbeutazva különféle harci művészeteket és stílusokat tanulmányozott, hogy felülkerekedhessen Musashi Juji dome technikáján. Ez a gyakorlás Musa Shugyoként néven vált ismertté.
Néhány év múlva Chikuzen tartományba érkezvén megállt Dazaifu városában (Fukuoka prefektura), Kyushu szigetén. Harminchét napot töltött itt a Kamado szentélyben, a Homan hegyen. Egy éjjel álmot látott, amelyben egy isteni hírnök jelent meg előtte egy gyermek formájában, és azt mondta neki: - Ismertesd meg a gyomorszájat egy kör keresztmetszetű bottal.
Eszében tartva ezt az üzenetet Gonnosuke egy új fegyvert fejlesztett ki. Ez egy egyszerű bot, amely kb 30 cm-rel hosszabb az átlagos japán kardnál, azaz kb 128 cm hosszú (4 Shaku, 2 Sun, 1 Bu) és 26 mm átmérőjű (8 Bu). Ma ez a fegyvert Jo(Tsue) néven ismert.
Gonnosuke kifejlesztette Jo technikáit korábbi fegyverekkel megszerzett tapasztalatainak megfelelően. Felhasználta a Yari (lándzsa) szúrásait, a Naginata (alabárd) vágásait, a Bo (rúd) csapásait, és a Tachi (kard) mozdulatait. Ezzel az új fegyverrel, és a hozzá kapcsolódó mozdulatokkal egy új művészet, a Jojutsu született meg.
A legenda szerint Gonnosuke újra megkereste Musashit, és sikerült felülkerekednie annak Juji dome technikáján. Ez volt Musashi egyetlen elszenvedett veresége. A Fukuokaban székelő Kuroda klán figyelmét felkeltette Gonnosuke növekvő hírneve, így felkérték a Jojutsu tanítására.
Élete során Gonnosuke több mint tíz Kuroda klánból származó harcosnak adott tanítási engedélyt. Ők és követőik adták tovább a hagyományokat, tanításokat a Kuroda család birtokán belül, féltékenyen őrizve azt, mint titkos családbeli hagyományt.
A Tokugawa periódus végén (1603-1868) két Dojo létezett a Kurodak által birtokolt területen. Az egyiket a Hirani család tartotta fenn, a 15. nagymester, a másikat a Hamachi család működtette a 18. nagymester ideje alatt.
A Meiji restaurációt követően 1872-ben engedélyt adtak a Jojutsu Kuroda klánon kívüli tanítására. Az 1900-as években Uchida Ryogoro és valószínűleg még egy személy tanított Tokyoban. Tanítványai között volt Uchida Ryohei (Ryogoro második fia), Nakayama Hakudo (a híres Kendo és Iaido mester és a japán csaszári haditengerészet tábornoka), és Morita Kanya kabuki tanár.
A fukuokai központban Shiriashi Hanjiro Shigeaki, a 24. Nagymester folytatta a tanítást, egészen 1927 március 1-én bekövetkezett haláláig. Ezután a Jojutsut magas szintű tanítványai, mint Takayama Kiroku, Shimizu Takaji és Otofuji Ichizo tanították.

Shimizu 1927-ben érkezett Tokyoba, és két befolyásos ember támogatásával (Toyama Mitsuru, Suenaga Setsu) megkezdte a Jojutsu tanítását. A Toyama Dojot főhadiszállásává téve országszerte utazgatott és csoportokat tanított például a fővárosi rendőrségen, a Kodokanon (a Judo főhadiszállásán Jigoro Kano buzdítására), de más csoportokat is az ország más részein.
Mandzsúriában is tanított a terület 1930-as japán megszállását követően. Kevéssel tanára Shiriashi halála után Shimizu a Dai Nihon Jodo Kai vezetőjévé vált, amely a ryu nevét 1940-ben a Jojutsuról hivatalosan Jodová alakította.

Amikor Japán második világháborúban elszenvedett veresége a harcművészetek betiltásához vezetett, a Jojutsu más művészetekhez hasonlóan eltűnt egy időre, hogy később fokozatosan erőre kapjanak. Az első nyilvános bemutatókra 1955-től került sor. 1955-ben Toyama Izumi (akinek apja Shimizu támogatója volt a háború előtt) megalakította az Összjapán Jodo Szövetséget. Ettől az időtől kezdve Takaji Shimizut ismerték el a ryu nagymestereként, sorrendben a 25-nek.
A 60-as évektől Jodot elismerte az Összjapán Kendo Szövetség, amely egy szakértőkből álló bizottságot hozott létre, amelynek meghatározó alakjai Shimizu Sensei és Otofuji Sensei voltak. A fő cél a Jodo Japánon belüli elterjesztése volt. Különösen, hogy ez az óriási szervezet olyan formáját kereste a Jonak, amely rokonítható a Kendo gyakorlással. Végül 1968-ban az Összjapán Kendo Szövetség bevezette a Seitei gata formákat. Ez a Kendo rendszerű Jo 12 kataból áll, amelyek a Shinto Muso Ryu Jodo első három sorozatának kataiból lettek összeválogatva, mint a ryu reprezentatív technikái. Néhány kis mértékű, de mégis jelentős változtatás is történt, hogy a Kendo gyakorlás kiegészítőjévé váljék.
Shimizu sensei 1978-ban meghalt, anélkül, hogy követőjét megnevezte volna. Tokyo környéki tanítványai tovább folytatták a gyakorlást azon a módon, ahogy ő tanította. Közben a régi központban Kyushu szigetén Otofuji Ichizo vette át a nagymester tisztjét, mint a legidősebb élő tanítványa Shiriashi Hanjironak.
Manapság a Jodot egész Japánban gyakorolják. Észak Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában, Európában az adott földrészre kiterjedő felelősséggel bíró szövetségek alakultak Shimizu sensei ideje alatt, aki nagymértékben érdekelt volt a Jodo világszerte történő elterjesztésében.

Forrás: Shuri Kosei Dojo Budapest