Muso Shinden Ryu

A Muso Shinden Ryu Iaidó kialakulása és jelentése - A Muso Shinden Ryu Iaidó részletes története

Muso Shinden Ryu

A Muso Shinden Ryu Iaidó kialakulása és jelentése

Ahogy sok japán harcművészet, úgy az iaido is számtalan stílusirányzatra és iskolára tagolódik. Az iaidóban azonban a legtöbben egy legendás alapítóhoz, Hayashizaki Jinsuke Minamoto no Shigenobuhoz kapcsolják magukat, aki 1546-1621 között élhetett. Hayashizaki Shigenobu a mai iaidó atyjának tekinthető, de nem lenne helyes, ha azt mondanánk, hogy ő találta fel az iaidót. A kard kivonásának használatát valószínűleg a világon mindenütt oktatták mióta vívók különállóan léteztek, és léteznek Japánban is iaidó iskolák, amelyek történelme még messzebbre nyúlik vissza.
A legenda szerint 21 éves korában kerek 100 napot töltött el egy shintó szentélyben. Egy látomásból kifolyólag, ami álmában érte, kifejlesztette batto-technikáit. A batto azt jelenti, hogy a kard kivonása és az ellenfél levágása egyetlen folyamatos mozgással zajlik (a batto-jutsu a mai iaidó egyik előfutára). Hayashizaki Shigenobu stílusát "Shimmei Muso Ryu"-nak nevezte. A tanítványai később a nevet "Shin Muso Hayashizaki Ryu"-ra változtatták meg.
A Stílusirányzat később két ágra tagolódott, melyek a "Tanimura-ha" és a "Shimomura-ha" voltak. A "Tanimura-ha" irányzatot napjainkban "Muso Jikiden Eishin Ryu"-ként, a "Shimomura-ha" irányzatot "Muso Shinden Ryu"-ként ismerjük. Mindkét iskola nagyon hasonló, miként előzőleg is azok voltak.

Még ha a gyökerek oly távolra is nyúlnak vissza, a "Muso Shinden Ryu", ahogy ma ismerjük, csak a 20. században lett kifejlesztve. Nakayama Hakudo, aki életét a kardművészetek tanulmányozásának, az iaidónak és a kendónak szentelte, jutott el arra a meggyőződésre, hogy a régi harcművészeteknek új értelmet kell adni.
Túllépte azt az alapgondolatot, hogy a karddal való gyakorlást csupán gyakorlati alkalmazás előkészületének tekintse, inkább egy módszerként kezelte, amely a személyes továbbfejlődést szolgálhatja. A kard többé már nem csak egy eszköz volt arra, hogy az ellenfelelt levágjuk, hanem egy segítő eszköz arra, hogy a saját egónkat keresztülhasítsuk. Avégett, hogy messzemenőkig támogatta a tanítás mindenkivel szemben való nyitottságát, biztosította a művészet túlélését egy erősen megváltozott világban is.
Ő alakította ki a ma gyakorolt "Muso Shinden Ryu katá"-kat (meghatározott gyakorlatsorozatokat), amelyekbe a technikákat az "Omori Ryu"-ból és az "Eishin Ryu"-ból vette.
A katák 3 sorozatra tagolódnak, amelyek a "Shoden, Chuden és Okuden" megnevezéseket viselik.
A "Muso Shinden Ryu Iaido" írásjegyei a következőket jelentik:

	MU - álom
	SO - ötlet, gondolat
	SHIN - Isten
	DEN - átad, hagyományoz
	RYU - stílus, iskola, áramlat, származás
	I(ru) - jelen lenni, létezni
	AI - figyelni, hozzá idomulni, össze illeni
	DO - út, ösvény, tao

"Muso Shinden Ryu Iaido" tehát annyit tesz, mint: "egy iaido iskola, amelyet egy álomban megélt isteni látomásból fejlesztettek ki", vagy személyesebben kifejezve:
"Álmodtam egy isteni gondolatot és ebből született ez az iaidó iskola".
A név a "Muso Shinden Ryu Iaido" alapítójától Nakayama Hakudótól származik, aki az életét, mint említettük a kardművészet tanulmányozásának szentelte.

A Muso Shinden Ryu Iaidó részletes története

A történelmi hagyomány szerint egy Hayashizaki Jinsuke Shigenobu nevű szamuráj volt a megalkotója és létrehozója a Muso Shinden Ryu Iaido Ryu Ha-nak (iskolának).
Valószínű, hogy Jinsuke Shigenobu az akkori Saga tartományban született 1549-ben. Ebben a szüntelen háborús korszakban a fiatal Jinsuke, mint korábban minden fiatal szamuráj, nagy lendülettel tanulmányozta kora harcművészeteit.
Sajnos semmiféle megbízható adattal nem rendelkezünk azokról a Ryu Ha-któl és Senseiektől, akikhez tanulni járhatott. Ellenben, az biztos, hogy igencsak hamar gyakorolhatta a csatát a harctéren, amelyekből túl sok is volt ezekben az időkben.
Apja meggyilkolása után, akit meg akart bosszulni, 25 éves korában, első Japánban tett vándor útja során Musha Shugyo-ként Oshu tartományban, Okura faluban, a Kitamurayama-i körzetben tartózkodott és Hayashizaki templomában imádkozott Hayashi Myojin istenhez. Egy látomásában megjelent neki az isten, és felfedte előtte az iaidó valódi természetét és igazi értelmét. Így a Iaidó fontosságától, technikájától, és főleg filozófiai tartalmától átitatott Jinsuke, "az istenek ihletettje", felvette a Hayashizaki Jinsuke Shigenobu nevet, és a kínai Yin-Yang elmélet alapján lassan átalakította stílusát és kardforgató technikáját.
Jinsuke iskoláját Shinmei Muso Ryu Batto Jutsu-nak nevezte el. De néhány tanítványa hamar átkeresztelte Shin Muso Hayashizaki Ryu-ra. Mindkét név tisztán mutatja, hogy az iskola nem látott volna napvilágot "isteni közvetítés nélkül" - a Shinmei Muso és a Shin Muso szó szerint annyit jelent, hogy "istenek által", álomban ihletett.
A Jinsuke által kifejlesztett új stílus a kor többi iskolájától abban különbözött, hogy a kard útját inkább szellemi úton közelítette meg, s ebben egyebek között felfedezhetjük a híres Zen szerzetes, Takuan (1573-1645) hatását.
Később, második vándorútja során, 73 éves korában nyoma vész Jinsuke-nek.

Hayashizaki Jinsuke Shigenobu

A következő Soke: Tamiya Shigemasa tökéletesítette az eredeti stílust, és párhuzamosan megalkotta saját stílusát, a Tamiya Ryu-t, s igencsak ügyes és egész Japánban tisztelt Bushi-k sorát képezte ki.
A 3. Soke: Nagano Rosai, az 5. és 6. Soke: Arikawa Munetsogu és Ban no Nobusada, folytatták és kiegészítették Jinsuke iskoláját és tanításait.
A 7. Soke Hasegawa Chikara no Suke-ig, az iskola tanításában és formájában nagy változásokat hajtott végre.
Ő a 6. Soke-nak közvetlen tanítványa volt Edóban, 1717-1735 között. Úgy tűnik, Hasegawa ugyanolyan tehetséges és zseniális volt, mint Jinsuke. Igaz, itt is hiányoznak a részletek, de abban egyetértenek, hogy a Muso Jiki Den iskola 19. Soke-ja lett. Hasegawa saját iskolát alapított kiindulva Jinsuke stílusainak (Muso Shinden Ryu) és Onkeibo Chohen tanulmányozásából (Muso Jiki Den Ryu), valamint saját stílusából, kísérleteiből. Ezt az iskolát Muso Jiki Den Eishin Ryu-nak nevezte. Hasegawa zsenije kellett többek között ahhoz a felfedezéshez, hogy az Obi (öv) felső széle felé irányulva helyezzük el a kardot élével felfelé. Így egyetlen gyors mozdulattal, egy időben lehetett kardot rántani és lesújtani az ellenfélre. Ez egy igen fontos részlet volt, mikor a szamuráj életéről vagy haláláról volt szó, s a másodperc tört része döntött, hogy gyorsabban vagy lassabban mozdul, mint az ellenfél.
A 8. Soke: Arai Kyonobu kapcsolta Hasegawa tanításait a Jinsuke irányvonalhoz, az ő tanítványa volt a 9. Soke, Hayashi Morimasa. Jinsuke stílusát, valamint a Shinkage Ryu stílusát tanította meg neki, mely utóbbit azután Omori Rokurouzaemon Masamitsu irányítása alatt tökéletesített.
Masamitsu a Ken-Jutsu professzora volt, a Shinkage iskolában (a Ken-Jutsu régi japán vívásmód, innen ered a kendo). Ebben az időben, mikor ugyan a nagy kardot, a Katana-t nem volt szabad használni az otthonokban, - de nem is létezett térdelő pozícióból kiinduló technika (seiza), amelyeket belső terekben használni lehetett volna -, Masamitsu megalkotott, kidolgozott és rögzített 11 mozdulatot (10-et térden, 1-et állva), melyeket oktatni kezdett, majd átadta őket Hayashi Morimasa-nak, az eredeti iskola 9. Soke-jának.
Hayashi Seisho, a 10. Soke valószínűleg Hayashi Morimasa fia volt. Ő az eredeti iskola Seiza-formáit (térdelő-technikák) folytatta, és a Jinsuke irányvonala szerinti Iaidó oktatást.
Oguro Kyokatsu, a 11. Soke szintén Masamitsu-tanítvány volt.
Ő utána szakadás jött létre, két ágazat látott napvilágot, melyek párhuzamosak voltak egymással. A fő ágazat, (a Shimomura Ha) a 12. Soke-nak Matsuyoshi Hisanari-t, majd 13.-nak Yamakawa Yukio-t választotta meg. A másik ágazat a Tanimura Ha nevet kapta.
A fő ágazat, a Shimomura Ha 14. Soké-ja Soke, Shimomura Sadamasa Moichi volt. Az ő személyes értékei, harcászati minősége és saját stílusa, a Shimomura Ha-t az Iaidó legreprezentatívabb és legfontosabb ágává tették.
A 15. Soke Hosokawa Yoshimasa (1847-1922) volt a modern Iaidó eljövendő szellemében újítóként fellépő Nakayama Hakudo (1869-1958) egyik mestere. Ő azután a Shimomura Ha ágazat iskolájának 16. Soke-ja lett.
A fő ágazat 16. Soke-ja, Nakayama Hakudo, a modern iaidó valódi megújítója és leírója. Ő Ishikawa tartományban született. Gyerekkora óta szüntelenül edzett, maximalista volt. Már ekkor tanulmányozta és gyakorolta az Omori Ryu-t, és a Muraken Ryu-t, nem beszélve a Batto Jutsu, a Ken Jutsu és a Kendo tanulmányozásáról.
Amióta Hasegawa Eishin, az edoi 7. Soke leutazott és visszament Tosa tartományba, ahonnan származott (Japán déli részére), azóta ezen a területen, a kard útjának művészete kivirágzott, és az ezekben a tartományokban élő ultrakonzervatív és hagyománypárti szamuráj családok alapját képezte.
Amikor Nakayama Hakudo úgy döntött, hogy még tovább tökéletesíti a Iaidó-t és tanulmányait, arra gondolt, hogy Tosa tartományban megy, ezért Itagaki Taisuke (1837-1915), a Shindo Munen-bol (Shindo Munen Ryu) volt az, aki bemutatta őt a Tosai mestereknek. De Yukimune Sadayoshi mester, akitől Nakayama Hakudo tanulni akart, nem fogadta el tanítványának, mert nem tosai származású volt, és nem is tartozott a déli családokhoz.
Ekkor, Nakayama a lelke mélyén a halálra gondolt és épp vissza akart térni Tokyo-ba, amikor a Tanimura Ha ágazat késobbi 17 Soke-ja, Oe Masamichi azt mondta neki, "Holnaptól kezdve 4-5 napon át bemutatókat tartok. A sempai-om ugyan megtiltotta, hogy tanítsalak, de bármikor eljöhetsz megnézni a bemutatóimat, és jegyzetelhetsz."

Oe Masamichi hanshi

Masamichi valószínűleg gondolkodni és tanulnivalót akart adni Nakayama-nak, aki ez után a közjáték után, másodszor is Tosa-ba jött. Ekkor sikerült tanítványként a Shimomura Ha-ág leendő 15. Soke-jához, Hosokawa Yoshimasa-hoz kerülnie. Tanult Moritomo Torumi mester keze alatt is, aki a párhuzamos Tanimura Ha ágban található, Goto Seiryo és Oe Masamichi között.
Végül mégis tanult Yukimune Sadayoshi-nál is, aki - ugyan tudta, hogy Nakayama nem tartozik a tosai családok közé - visszavonta szavait, látván komolyságát, alkalmazkodását és kitartását. Masamichi volt az, aki az akkortájt Tosában tanított és gyakorolt összes eltérő stílus újracsoportosítását és összehangolását kezdeményezte, és o javasolta a Muso Jiki Den Eishin Ryu nevet, amelyet azután az összes mester elfogadott. Ebben a korban (Taisho, 1812-1926) ő volt az, aki megalkotta, formálisan és hivatalosan is összeállította a Tanimura Ha-ág 11 Omori Rokuro Muzaemon Masamitsu-féle technikáját (térdelo helyzetben). A Shimomura Ha ág is belevette a Seiza technikákat a tanításaiba. Maga Nakayama Hakudo alkotott egy 12.-et, hogy reprezentálja ötletét, és a iaidó-ról az o globális látomását: az Inyoushintai-t. Ezt a 12-ik technikát az egyik legügyesebb tanítványának, Yamatsuta Jiyukitchi-nek adta át.
A katáknak ezen fokozata (11 vagy 12 forma) a Shoden (Omori Ryu, Seiza No Bu), vagy az elsőfokú tanítás nevet vette fel. A Muso Jiki Den Eishin iskola Iaidójának igazi alapja, Kihon-ja (alaptechnika).
Oe Masamichi, Nakayama Hakudo, valamint néhány más mester (Hosokawa, Morimoto) új alapokon, az előző Muso Jiki Den Eishin technikák mellett 10 technikát dolgozott ki, hogy megalkossák és kidolgozzák a 2. fokozat, vagy Chuden tanítását. Ezt a 10 technikát és gyorsan fejlődő variációit Iai-hizában (fél térden ülve, jobb térd felemelve) hajtják végre.
A 3. fokozat 2 részre van osztva, és Iai-hizában kell végrehajtani az első sorozatot, ami 8 katát jelent. Tachi-ban a 10 következő katát (állva), majd 3 db kata Seiza-ban, s ennél befejeztük a 2. sorozatot. Ezt követi a 3. kata sorozat, melyeket párban végzünk, s amelyek 9, 10 és 7 katából állnak, ezek a számok és ezek a sorozatok változnak áganként. Ezt a harmadik fokozatú tanítást Okuden-nek (végső tanítás) nevezik, s közvetlenül a Hayashizaki Jinsuke Shigenobu-irányvonalból indult technikákból ered: Okuden, Oku Iai No Bu, Iai Waza az I. részben, a II. részben Okuden, Oku Iai No Bu, Tachi Waza (álló technikák), a páros technikák pedig átveszik az álló és az ülő technikákat.
Nakayama Hakudo, amikor visszatért Tokyo-ba, és különféle tanulmányok, edzések során finomította stílusát és gyakorlatát, saját stílusát Iaidó-nak nevezte el. 1930 körül Muso Shinden Ryu Batto Jutsu-ra, majd véglegesen Muso Shinden Ryu Iaidó-ra változott a név.
Ez a végleges elnevezés csak Nakayama Hakudo utolsó éveiben lett igen népszerű és elterjedt, amikor ő és tanítványai bemutatókat, kurzusokat tartottak. Ők tették híressé a modern Iaidó-t, melyet akkor már Japán-szerte gyakoroltak.

Nakayama Hakudo hanshi (1873-1958)

Napjainkban a szakértők azt mondják, hogy a fő ág, a Shimomura Ha, a Muso Shinden Ryu őrévé lett, a Tanimura Ha, a másik ág, pedig a Muso Jiki Den Eishin Ryu-é. Ugyan Nakayama nem nevezett ki hivatalosan utódot, Soke-t, de egyes Sensei-ek, volt tanítványok, Danzaki Tomoaki hanshi-ra (9. dan) adták le voksukat, aki a Japán Iaidó szövetség elnöke. Őt tartják a Muso Shinden Ryu Iaidó Ryu jelenlegi és eljövendő Soke-jának.

Danzaki Tomoaki hanshi (1906-2003)

Mások Hashimoto Toyo hanshi-t, Nakayama Sensei tanítványai közül a leghűbbet és legtehetségesebbet gondolják a 18. Soke-nak. Ez utóbbiak a jelenlegi 19. Soke-nak Saito Isamu hanshi-t tartják. Nakayama Hakudo volt eddig Japánban az egyetlen olyan mester, aki a japán kard útjával, kapcsolatos zsenialitásával elnyerte a hanshi büszke címet Iaidó-ban, Kendo-ban és Jodo-ban is.
Okada Morihiro hanshi (1893-1984) előbb tanítványa, majd kollégája lett Nakayama-nak Kendo-ban, Hashimoto Toyo-nak pedig Iaidóban lett közvetlen tanítványa.
Okada Morihiro hanshi mester lett azután Iaidó-ban, Kendo-ban, Ken-Jutsu-ban és Jodo-ban is. Hosszú éveken át mestere és mintája volt tanítványainak, egészen haláláig. Okada Morihiro iaidójában lehetett leginkább meglelni a legendás Nakayama Hakudo hanshi stílusát.

Okada Morihiro hanshi (1893-1984)

Forrás: EnShiro Dojo Salzburg, fordította: Polgár András
Harmónia Budo Sport Egyesület Iaido és Battodo Szakosztály
Képek: http://skbu.cz/bojova-umeni/zbrane/iaido-cesta-harmonickeho-byti/, http://chidokan.tripod.com/id8.html, http://www.taifushin.com/tfsnews.html, Senshin Dojo - St. ALBAN DE ROCHE