Interjú Georg Meindllel (II.) - 2006
Készítette: Radanovic. M. Rado (http://www.taichiverein-linz.at) - 2006. szeptember 27.
Fordította: Polgár András
Forrás: http://www.taichiverein-linz.at/2006_georg_meindl_interview.htm
Georg Meindl (5. dan Aikikai), született 1957-ben, a linzi Aikido Dojo Ishidori vezetője.
Pontosan 2001. augusztus 28-án folytattuk a legutóbbi budo beszélgetésünket. Csupán 5 év telt el munkával, taichival és aikidóval az iskoládban, miközben a Hombu Dojo az 5. dan mesterfokozatot adományozta számodra. Egy okkal több, hogy a második budo beszélgetésünkbe fogjunk. Az Ishidori Dojo honlapján található interjúból kiderül, hogy milyen sok dolgot megéltél, és nem csak az aikidóban. Egy tanárod tudtommal azt mondta neked az aikidó pályafutásod kezdetén, hogy már olyan sok mindent átéltél, hogy belőled bizonyára jó aikidó tanár válik majd. Csak annyit mondanék: szeretettel gratulálok az eredményhez! Az egykori tanár vajon jól ítélt meg téged?
G.M.: :) (nevet)
1) 5 év telt el. 5. dan. Történt még valami a fejlődésedben?
G.M.: Írtam két könyvet.
2) Miról szólnak?
G.M.: Az első könyv (Meindl, G.: Der Tabakkrieg, 2007. - a ford.) kb. 5 héten belül jelenik meg. Az életem igaz történeteit tartalmazza. Persze ez jól becsomagolva egy fantasy mesébe. A városunk valóságában játszódik, ahol élünk. A másik könyv az aikidóról szól.
3) Már többször meg akartam kérdezni tőled, mit is jelent tulajdonképpen az "Ishidori" elnevezés?
G.M.: Steingasse ('Köves utca')
Szó szerint lefordítva tulajdonképpen "köves utat" jelent. Passzolóan egy aikidó gyakorlására alkalmas helyhez, nemde? (nevet) Azt gondolhatnánk, hogy dojot már rég elnevezték, mielőtt ténylegesen dojonak rendeztem be...
4) A tanítás gyakorlást is jelent?
G.M.: IGEN. A tanító egyben tanuló is. Te is tanárként minden esetben egy haladó tanítvány vagy. Következésképpen abban a helyzetben vagy, hogy a tanításod látásmódját fejleszd. Ezzel a fejlődésedet, az eddigi tapasztalatodat a tanulóidnak továbbadhatod.
5) Sokan az aikidó gyakorlást és tanítást a hegymászáshoz hasonlítják. (Egy értelmes embernek sem jut eszébe, hogy egy ismeretlen hegyet vezető nélkül próbáljon meg megmászni.)
G.M.: Ezt minden további nélkül elfogadhatjuk. Nekem leginkább az amerikai Wapiti szarvasok példája tetszik. Ha ezek a hegyekben, a magas hóban haladnak, úgy, hogy utat taposnak benne, akkor a fiatal és anyaállatok hátul maradnak. Elől a maradék hím szarvasok váltakoznak, mindegyik kölcsönösen fáradozik az előrehaladásban. Ez a teljes egyenjogúság. A természetben is akad példa arra, ahol leginkább azoknak érdemes elől haladni, akiknek a legtöbb tapasztalatuk van. Ilyenkor a fáradság egyre kevésbé játszik szerepet. Csak egyetlen tövény érvényes: az egész kolóniáért kell felelősséget vállalni. Ennek vannak előnyei egy csoport számára, nemde?
6) Újra és újra akadnak tanulók, akik azt kérdezik, hogy meg tudnák-e tanulni a tai chi chuant vagy az aikidót könyvből, vagy videóról?
G.M.: Meg tudnánk mászni egy hegyet, ha azt csak videóról tanultuk volna? Vajon megosztható-e így az élettapasztalat és minden tudásunk? Hogy először is tisztázzuk a dolgokat, a mi tanításunk nem egyfajta vallás. Mi tanárok nem a valóság átfordítói vagyunk. Mi egyfajta "kézműves" értelemben vagyunk mesterek. A tanítás során világos, hogy egy ideig "átvesszük" a felelősséget a tanulótól. A tanuló pedig sokkal később elkezdi azt a munkát, amivel egyénileg visszaveszi a felelősséget. A helytelen útmutatás rizikója: Ha valaki megcsalja a hitvesét, mit gondolsz, meg kell gyónnia ezt? A papnak? Vagy korábban a hitvesnek? Érted már mi is a rizikó? Vannak olyan feleségek, akik nem bocsátanak meg soha.
7) A világ legmagasabb hegyláncolata a Himalája, ami, ahogy tudom, szanszkrit nyelven azt jelenti: "a hely ahol az istenek tatrózkodnak".
G.M.: Pontosan úgyanerről beszélek. Ez az aikidó útja. Mi mégsem vagyunk egyfajta intézmény (mint az előbbi istenek - a ford.), aki bárkinek megmondja, hogy hogyan gondolkozzon. Mi nem vesszük el senkitől ezt a szabadságát.
8) Az edzés a dojon belül zajlik. Milyen jelentősége van ennek a helynek mai gyakorlásokban?
G.M.: A dojo az én nézetem szerint a következőképpen fordítható: "a szellemi megtisztulás helye". A japán kanjiknak különböző értlemezéseik vannak. Ha valaki az istenekhez szeretne majd emelkedni, előtte meg kell tisztulnia. Az embernek a hiányosságain kell dolgoznia. Minenkinek az egóját kell megmunkálnia. Az aikidó vagy a tai chi chuan módok arra, hogy az egónkat műveljük. Természetesen sok más módszer is létezik. Mi minden iskolát tisztelünk, amely megadja ehhez a lehetőséget.
9) A egyén saját egója áll legtöbbször a fejlődése útjában.
G.M.: Mindig! Ez a szamurájok ősi "trükkje": egy meghatározott időre elvetem az egómat. Tehát egyfajta elrendelésre, hogy a hadúr céljai számára hatékonyan ölhessek. Ez azonban jelenleg azonnali ellentmondás. Egy professzionális katona nem képes akaratlanul ölni. Emögött az indíték sosem akaratlan.
10) Doshu maga biztosította azt a kötelezettséget, hogy "az aikidó esszenciájának továbbadása csak korrekt módon történhet".
G.M.: Igen. Az aikidó esszenciája a saját egóval való küzdelmet jelenti. A dojomban nemrég egy új leírást adtunk ki: "Mi az Aikidó?" címmel. Bemutatunk egy technikát és a hozzá tartozó kalligráfiát, és megpróbálunk azonosulni vele. Próbáljuk meg a saját személyes mozdulatainkkal/írásjegyeinkkel ezt lerajzolni. Ez lesz ezután a TE AIKIDÓD! Fogd vissza az egód és megérzed az AIKIDÓ esszenciáját, anélkül, hogy saját adalékaiddal beszíneznéd.
11) Az aikidó az egész világban jelen van. Franciaországban a fejlődés nagyon erős, Németországban sok különálló szövetség van. De az aikidót mégis egy központból a japán Hombu Dojoból irányítják.
G.M.: Ez lehetséges is és a Hombu Dojo egyben nem is szeretné ezt. Doshu egyik kijelentése: "Megtalálják az útjukat!". Mindenki, aki dojot vezet, meg kell próbálnia az egoját háttérbe szorítani. Akkor talán tiszta aikidót, az esszenciát fogja tanítani. Ez Doshu filozófiája. Hogy vajon ezt azonnal megértjük e, lényegtelen. A legfontosabb, hogy gyakoroljuk az aikidót, és idővel ezt mindenki felfogja.
12) Röviddel ezelőtt (2006. január - a ford.) adományozták számodra az 5. dant. Nem kellet vizsgákat letenned. Ez nálatok úgy van, hogy mindent a központilag figyelnek és irányítanak?
G.M.: Mindenekelőtt mondjuk azt, hogy elfogadtak. Ez az 5. dannal olyan, mint egy aranylakodalom. Ekkor nem kell vizsgát letenni (nevet).
13) A munkádat a Hombu dojo ellenőrzi?
G.M.: Nem. Mi shihanokat hívunk meg a Hombu Dojoból. Őket nem automatikusan küldik maguktól hozzánk. Ezért mondom azt, hogy a munkánkat a Hombu Dojo elfogadja (akceptálja).
14) Az Alapító ebben a diszciplinában a fegyvereknek (kardnak) egészen meghatározott helyet adott?
G.M.: A fegyverek fontosak, ha nem is olyannyira, mint korábban. A Hombu Dojoban a mai napig csaknem fegyverek nélkül oktatnak. Természetesen vannak tanárok, akik a fegyverek oktatására nagy hangsúlyt fektetnek.
15) O-sensei azt mondta egyszer: "A fegyveres technikákat nem lehet sem szavakal, sem betűkkel elmagyarázni, beszéd nélkül világosodnak meg!" Mit jelent ez?
G.M.: Minden emberben ott rejtőzik a csoda művészete és ez "természet adta mesterség" bennünk. Pl. vegyük azt, ha egy kisgyermek egyszer feláll hogy járjon (előtte senki sem magyarázta el neki, hogyan tegye). Csak megfigyelte és megtanulta. Idővel ezt a képességünket elveszítjük, mert túl sokat gondolkodunk. A harcművészet ezen a belső "természet adta mesterségen" keresztül tanulható. Néhány technikát egész egyszerűen nem lehet mindenféle komplikált gondolatmeneten keresztül elmagyarázni! Újra és újra gyakorolnunk kell. Az emberek, akik a dojoban hozzánk jönnek, mind nagyon képzettek. De mégis bizton megállapíthatom, hogy a túlzott kellemetlen gondolatiság egy milimétert sem viszi tovább őket az útjukon.
16) Japánul van egy kifejezés: "ai uchi"
G.M.: Ez azt jelenti, hogy megölünk valaki mást, de magunk is meghalunk.
17) Mi a mélyebb jelentése a kölcsönös halálnak?
G.M.: Számomra az ölés csak úgy lehetséges, ha egy nagyon fontos érték van veszélyben (a hitvesem, a gyerekem...). Itt nem elsődlegesen a túlélésről van szó. Ez arról szól, hogy egy veszélyt úgy iktassunk ki, hogy eközben magunk is meghalunk. Még egyszer hangsúlyozom az érték minőségét! Amiért ezt megtesszük, már eldöntött kérdés. Az aikidó segíti ezt megérteni és tényként kezelni, hogy ez NE következzen be (a belső erkölcsi tartás miatt - a ford.)! Az ölés egyáltalán nem kellene, hogy szükséges legyen az emberek együttélése során.
18) Te éppúgy oktatsz, ahogy mi is a tai chi chuanban, harcművészetet. A művészet, a testet egyfajta fegyverré munkálni. A "kardnak" azonban mégis a hüvelyben kell maradnia, nem pedig kivontnak lennie. Ez a művészet. Léteznek iskolák, amelyek mást kínálnak fel. Sok tanuló úgy mozog az iskolák között, mintha szupermarketben lenne. Megpróbálnak ezt, aztán mást, majd újra visszajönnek és kezdik előről. Nincs ez úgy manapság, hogy sok "aikidós" nagyon erősen hangsúlyozza a(z) "(el)vétel" alapelvét az "adás, viszonzás" alapelvét viszont messze elnyomják?
G.M.: Így van! Az oktatás ebben a formában már nem időtálló. "Miért is kellene adnom, ha az átvevő helyzetében vagyok?", hallom nagyon gyakran a kezdőktől. Ezen a világon az egyik legfőbb ellenfelem az ún. fogyasztói/élvezeti társadalom. Az ember elutasítja a felelősséget és csak szórakozni akar. A könyveimben épp ez van leírva. Elmész dolgozni, annak ellenére, hogy ez a munka nem elégít ki, de az állás jól fizet. A napközben passzívan bámult frusztrációt aztán a munka után szórakozással közömbösíted. A piac is ezt a viselkedést szolgálja, ami felemészti a pénzünket. Azok a témákat, ahogy egy ember tartalmas életet élhet, már nem oktatják és nem életképesek. Egy harcművészet (nem küzdősport!) engem abban kellene, hogy tanítson, hogy hogyan éljek tartalmas életet.
19) Mégis egyre több ember van, aki a dojodba akar jönni, és itt okulni szeretne. Hogyan találják meg az utat a dojoba? Hiszen nem is folytatsz agresszív reklámhadjáratot. A tanulók csak eljönnek próbatréningre. Gondolod, hogy egyből megértik, hogy mit is tanítassz nekik?
G.M.: Tamura sensei modta egyszer: "Az aikidót az ember vagy azonnal megérti az első edzésen vagy soha". Ez azt jelenti, hogy vannak emberek, akik az emberré válás fejlődési irányát keresik. Nekik, mi egész egyszerűen csak itt rendelkezésre állunk. De vannak természetesen mások, akik ezt csak évek múltán ismerik fel. A kérdés mindig az, hogy valaki képes e magával vinni bármit is, ha a dojoba jön. Fontos az is, hogy egyáltalán valamit el akar e vinni!
20) Vannak néhányan, akik részt vesznek a próbaedzésen, és utána soha nem jönnek vissza. Továbbmennek a következő helyre, és így tovább, ott is próbálkoznak. Egyre csak próbálkoznak, fogyasztanak, de sosem jutnak célhoz.
G.M.: Ez mindegy, nem vagyunk egyfajta "gyógy-tan". Nem misszionáriuskodunk, és senkit nem akarunk "megtéríteni". Oktatást nyújtunk bárkinek, aki valamit tudni akar. De mégis az "akarást" kell a tanulóknak maguknak érezni. Másoknak marad csupán a sorsuk (nevet).
21) Tamura sensei legutóbb azt mondta, hogy a "megosztás" az a tartalom, ami az emberi létezést az univerzum többi létezésétől megkülönbözteti. Egyedül egy különleges kutya, osztja meg a tálját a szomszéd kutyájával. Szép hasonlat. Tanítsuk az embereknek a dojoban a "megosztás" tartalmát?
G.M.: A megosztás fontos. Az egoizmus teljesen az ellentéte ennek. Mi azt tanítjuk, hogy hogyan tehetjük félre az egonkat.
22) Először tehát fel kell ismernünk, hogy hiányosságaink vannak?
G.M.: Bizonyára!
23) Segít ebben a dojo, vagy fel kell ismerünk előtte, mielőtt a dojoba jövünk?
G.M.: Mindkét körülmény között fel kell ismernünk. Talán néhány edzést el kell tölteni a dojoban, amire ezt felismerjük. A dojo a barátok közössége. Mindenki megmondja a másiknak, ha a a szőnyegen badarságot tett. A könyvemben van egy metafóra. Mi a különbség a jó és az igaz barát között? A jó barát kifizeti az óvadékot és kiszabadít a fogságból. Az igaz barát veled ül a fogságban és megerősít téged, miközben azt mondja: "együtt ez szórakoztatóbb, nemde?". Számomra az első sokkal fontosabb. Ő kihoz téged, hogy jobbíthass magadon.
24) Ha megengeded, térjünk vissza még egyszer O-sensei Morihei Ueshibához. Gyakran mondta, hogy az aikidót úgy is lehetne gyakorolni, hogy az ellenfelet közvetlenül meg sem érintjük. Mit szólsz ehhez a dimenzióhoz?
G.M.: Ez egy bizonyos dimenzió, ami O-senseihez tartozik. Tudod, hogy sokat utaztam (lásd korábban említett interjú). Voltam Guatemalaban a polgárháború alatt és így tovább. Belize fővárosába éjjel érkeztem meg és előkészítettem a késemet, mert veszélyben éreztem magam. Elmentem egy ember mellett és ő rámbámult. Képzeld csak el, éjjel van és csak fehér szempárakat látsz. Olyan sokat láttam, hogy azt gondoltam: "Georg, vissza kell tenned a kést a hátizsákodba! Ha most bárki azt akarná, hogy halott légy, már rég az lennél." Így tettem tehát, és problémamentesen találtam szálláshelyet magamnak. Ez tehát a te saját beállítódásod, ami az univerzumban "tartózkodik". Ez egy olyan dimenzió, amit csak megsejteni tudunk. Talán egész egyszerűen csak szerencsém volt!?! (nevet)
25) Hogyan ítéled meg azt, ha egy aikidós párhuzamosan több tanárnál különböző stílusokat gyakorol?
G.M.: Az én dojomban még három másik tanár oktat. Mindegyik úgy oktatja az aikidót, ahogy azt eddig megértette. Ez kívánatos. Ahogy Doshu mondta: "Megtalálják az útjukat."
26) Milyen jelentősége van az aikidónak számodra a tatamin és az életben?
G.M.: Ez benn van az aikidóról szóló könyveben. Ez egy összehasonlítás: a hétköznapokban - a szőnyegen - a hétköznapokban. A megvilágosodásnak nincs ösvénye. Csak sok munka létezik.
27) Véleményed szerint mi történhet egy komolyan gyakorló aikidós fejlődése után és hova vezet ez?
G.M.: Ez az "emberré válás" művészete vallás nélkül.
28) Melyek a legszebb aikidós visszamelékezéseid?
G.M.: A szövetségem éves nyári edzőtáborai Bad Leonfeldben. Ez olyan emberi találkozásokhoz juttat, ahol csak a szükséges súrlódások léteznek. Ezeket sohasem felejtjük el.
29) Melyek a legrosszabb aikidós visszaemlékezéseid?
G.M.: Amikor az embert tanárként felmagasztalják, majd utána keresztre feszítik. Néha sokszor jó vezetőhöz méltóan felemelnek, és nem tudsz mit tenni ellene. Aztán leesel, és ez ellen sem tudsz mit tenni. Megpróbálom az előtérben tevékenykedve, ahogy csak tudom ezt a felemel(tet)ést kikerülni. Ez ugyan ellent mond a tanári pozíciómmal. De néha, ha ritkán is, olykor nem sikerül ezt kikerülni.
30) Melyek a további céljaid az aiki útján?
G.M.: Ameddig csak lehet a szőnyegen állni és a saját "emberré válásomat" megvalósítani.
31) Georg, köszönöm az olvasók nevében az időt, amit rendelkezésünkre bocsátottál ehhez a budo beszélgetéshez...
Copyright(c) 2007. Aikido Meishin Association Sopron. All rights reserved.